1925. március 6-án született Királyréven, egy Pozsony megyei, Galánta járásbeli kis községben. Elemi tanulmányait a pozsonyi magyar tannyelvű reálgimnáziumban végezte. 1947 júniusában érettségizett a makói Csanád Vezér Gimnáziumban.
Az érettségi után a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karára jelentkezett, ahová felvételt is nyert. A Gépészmérnöki Karon a Mezőgazdasági gépészmérnöki tagozaton szerzett oklevelet 1951-ben. A végzést követően a budapesti Agrártudományi Egyetemen helyezkedett el, a Traktorok – Autók Tanszéken, ahol 1959 nyaráig tanársegédként dolgozott. Ezt követően pályázott a Debreceni Mezőgazdasági Akadémia Géptani Tanszékére, ahol tanszékvezető egyetemi docensként dolgozott 25 éven keresztül. 1973-ban mezőgazdasági műszaki doktori címet szerzett Gödöllőn. Kiváló előadó volt.
A hallgatók szerették könnyen érthető, jól jegyzetelhető előadásait. Vezetőként baráti légkört alakított ki a tanszéken, mely minden beosztott kibontakozására megfelelő feltételeket biztosított. Minden oktatónak nyújtott egy részterületet, amelyből előadást tarthatott. Tekintélye a tanszéken megkérdőjelezhetetlen volt. Tanszékvezetőként, oktatóként, emberként megszerzett tekintélye vezetett oda, hogy rektorhelyettesi megbízást kapott, melyet a tőle megszokott magas színvonalon látott el 1968 és 1971 között. 1989 decemberében lett nyugdíjas.
Kutatói, oktatói tevékenysége mellett oktatásszervezői munkája tanszékvezetőként, rektorhelyettesként is meghatározó volt az egyetem életében. Fontos szerepe volt a korszerű műszaki oktatás kialakításában, bevezetésében. Ösztönzője volt az agrárintézmények géptani tanszékei közötti jegyzet és tankönyvírásának, melyben az általa írt fejezetek kiemelkedő fontosságúak voltak. Számos tankönyvet írt a mezőgazdasági szakközépiskolai oktatás számára, melyből a tanulók generációi tanultak.
Halála fájdalom, és bánat mindazon szerencséseknek, akik személyesen ismerhették.
Nyugodj békében kedves Rektorhelyettes Úr, legyen neked könnyű a föld.
Csizmazia Zoltán professor emeritus
