Két évvel ezelőtt, egy év végi ünnepségen körvonalazódott az Egyetemi PolgáRock nevű társulat létrehozásának gondolata. A ZeneTheatrum vezetői akkor olyan egyetemi dolgozókkal találkoztak, akikről azonnal kiderült: tehetségesek, kreatívok, imádják a színházat, így a színpadon a helyük. Végh Veronika és Csáki Szabolcs kiválasztottak kilenc embert, majd kerestek egy darabot, amelynek karakterei tökéletesen passzolnak hozzájuk. Létrejött az Egyetemi PolgáRock társulat, tagjai október 18-án, az Anconai szerelmesek című zenés vígjátékban debütáltak, elsöprő közönségsikert aratva.
Végh Veronika, az oDEon vezetője elmondta: hihetetlen élménnyel gazdagodtak, s bár az elmúlt húsz évben a ZeneTheatrum társulatával több ezer ember előtt léptek fel, játszottak a Főnix Csarnokban is nem egyszer, de ilyen hangos sikerben nem sokszor volt részük.
- Tomboló közönség, vastaps, szűnni nem akaró ováció, kirobbanó siker. Túlzásnak tűnhetnek ezek a jelzők, de a közönség tényleg szinte szétszedte a házat. Számítottunk a pozitív fogadtatásra, hiszen a próbák során láttuk a siker jeleit, érezni lehetett, hogy a színészek brillírozni fognak. Három hónapig készültünk, a szereplők munka után, hétvégén gyakoroltak. Mindez összehozta őket, szoros barátsággá kovácsolta a csapatot – idézte fel.
Végh Veronika hozzátette: az „egyetemi színészek” először léptek színpadra, máris főszerepet játszottak, és nagyon hosszú szövegeket kellett megtanulniuk. Többeknek évek óta a ZeneTheatrumban nevelkedik a gyermeke, így ők is segítettek szüleiknek a tanulásban. A szereplők fejlődése a rendezőnek, Csáki Szabolcsnak is nagyban köszönhető, aki a megfelelő irányba terelte a fellépőket. Csak akkor látta el kritikai megjegyzésekkel a színészeket, amikor mentálisan kellően megerősödtek.
- A sikerhez az is kellett, hogy eleve karakterekhez választottunk színészeket, akik végtelen bizalmat tanúsítottak felénk. Nem kérdőjeleztek meg semmit. Mindenki segítette egymást, nem voltak viták, konfliktusok, vagy feszültség. Szinte észrevétlenül, folyamatosan fejlődtek a színészeink, és jelentek meg ezzel együtt a karakterek is a színpadon – fogalmazott Csáki Szabolcs rendező.
Gyermekkori vágya volt, hogy színésznő legyen, így nagy örömmel mondott igent Végh Veronika megkeresésének Bácsné Bába Éva. Mivel az egyetemről és – mint színészpalánta-szülők – a ZeneTheátrumból is már ismerték egymást a szereplőkkel, így belsőséges hangulat alakult ki a próbák alkalmával.
- Sokat nevettünk, viccelődtünk, de persze haladtunk a munkával is. A darabban Agnese karakterét játszottam, a legtöbb jelenetem a barátnőmmel, a Dorinát alakító Hamvasné Homonnai Emesével volt. Mi olyanok voltunk, mint amilyenek a mindennapokban is, vidámak, harsányak. Abszolút passzolt hozzánk a karakter – fogalmazott a Gazdaságtudományi Kar Sportgazdasági és -menedzsment Intézet igazgatója.
Bácsné Bába Éva hozzátette: egyetemi oktatóként megszokta, hogy több száz főnek tart előadást, de a színpadi szereplés egészen más világ, nagy öröm volt látni, hogy jól szórakozott a közönség.
Lóczi Lászlóné Kovács Marianna, a DEAC Kft. ügyvezetője Vittoria szerepében nyújtott emlékezetest. Bakancslistás álma volt, hogy részese lehessen egy ilyen élménynek.
- Szerettünk volna örömet okozni a közönségnek, nagyon izgultunk amiatt, hogy érteni fogják-e az elültetett poénokat. Csak az elején volt bennem lámpaláz. Amikor elkezdődött az előadás, szinte rögtön berántott a darab. Jó érzés volt látni, hogy a publikum vevő a gegekre, boldog voltam, amikor hallottam őket nevetni. Ott volt a nézőtéren a négy gyermekem is, akik azt mondták: nagyon meglepődtek hogy én és a férjem ilyet is tudunk– tette hozzá.
Kihívást jelentett neki a szerep, mivel egy butuska, fiatal várandós lányt kellett eljátszania. Tizenévesen már volt hasonló helyzetben, ám akkor épp ennek ellenkezőjét, egy érett, felnőtt terhes nőt alakított egy színjátszótáborban. Lóczi Lászlóné úgy véli, a színház olyan, mint a sport, ez is csapatjáték, a színészek egymást segítve jutnak előre a színpadon.
Drusilla szerepét Becsky-Nagy Patrícia, egyetemi docens, a GTK Pénzügyi nem önálló tanszék vezetője játszotta, aki a gimnáziumi évek után tért vissza a színpadra.
- A színházi próbák mellett titokban énekórákra jártam. A családom gyakran zenél együtt, ezeken az alkalmakon azonban én csak verset szavaltam eddig. Két hónap felkészülést terveztünk a tanárommal, a nulláról oda jutottunk, hogy egy szólóval léptem be a darabba. A családom számára hatalmas volt a meglepetés. Sokáig táplálkozhatunk ebből az új élményből, amely merőben más, mint a hétköznapi, egyetemi szerepléseink. Boldogan állok újra színpadra, amennyiben lehetőségünk adódik rá, akár egy másik darabban, és talán a családomból is velem tart valaki – mondta Becsky- Nagy Patrícia egyetemi docens.
A Tomaót játszó Stündl László az egyetemi évek alatt, az irodalmi színpadon többször szerepelt prózai darabokban.
- Amatőr társulat vagyunk mégis nagyon profin tudtuk kezelni ezt a nem egyszerű szituációt, hiszen a nézők között a barátaink, ismerőseink és családtagjaink is ott voltak. Ez pedig nem feltétlenül könnyítette meg a feladatunkat. Tökéletes volt azonban a formaidőzítés. A vasárnapi előadás váratlan szituációit nagyon profin tudtuk korrigálni, az apróbb hibák pedig emberibbé tették az előadást. Mindannyian egyetértettünk abban, hogy folytatjuk. Az előadás is bizonyította, hogy az amatőr színjátszással ez a fajta művészet is része az egyetemi életnek – vélekedett a Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar dékánja
- Az olvasópróbán szembesültem vele, hogy milyen komoly dolog lesz a színdarab bemutatása. Korábban csak karaokepartyk alkalmával ragadtam mikrofont, így maga a megkeresés is váratlanul ért – kezdte Dékán Tamás, a Magyar Sport- és Életmódfejlesztő Klaszer Kft. ügyvezetője.
Kiemelte: bár nem színművészek, de valódi színészi élményben volt részük a hónapokon át tartó próbák és az előadás során is, amely teljesen kizökkentette a résztvevőket a napi mókuskerékből.
- Egy új világ tárult fel előttünk, ugyanakkor Veronikáék megkönnyítették a dolgunkat, hiszen a testhezálló szerepek révén nem nagyon kellett kibújnunk a bőrünkből. Az egész társulat sikere múlott az egyéni teljesítményeken, tehát abszolút csapatmunka volt az egész. Nagyon melós volt, hogy az előadás közben végig fegyelmezetten, koncentráltan, jelentős kicsapongás nélkül kellett hozni a darabot. Cserébe egyedülálló élményt, hatalmas motivációt kaptunk. Alig várom a folytatást, ha lehetne, akár ma este a színpadon állnék – jelentette ki Dékán Tamás.
Folytatás pedig jó eséllyel lesz is, hiszen a ZeneTheatrum vezetői – a kirobbanó sikerre való tekintettel – már elkezdték szervezni a következő alkalmakat. Mint mondják, egy egész évadnyi ötletük van a darabok kiválasztását illetően és szeretnének új fellépőknek is lehetőséget adni arra, hogy átéljék ezt a különleges, életre szóló élményt.
Sajtóiroda – BZ, EÉ, TPL
