Vörös és szürke színpolimorfizmus evolúciója kakukkoknál

A neves Science Advances folyóiratban jelent meg egy, a kakukkok tojókra korlátozott polimorfizmus evolúcióját és genetikai architektúráját vizsgáló kutatásról szóló cikk. A 2020 óta tartó munkában a Debreceni Egyetem több tudósa is részt vett.

A Debreceni Egyetem munkatársai, a Természettudományi és Technológiai Kar Evolúciós Állattani és Humánbiológiai Tanszék adjunktusa, Bán Miklós, illetve a tanszék tudományos munkatársa, Fülöp Attila és egykori doktorandusza, Marton Attila által társszerzett, a rangos Science Advances szaklapban megjelent új tanulmány betekintést nyújt a kakukkok tojóira jellemző dikromatizmus genetikai alapjaiba. 

- A vizsgálat eredményei rámutatnak, hogy az eurázsiai kakukkok és keleti kakukkok tollazati dikromatizmusa egy meghatározott genomiális régióhoz kapcsolódik, amely csak anyai ágon öröklődik és amely már a két faj közös ősénél alakulhatott ki körülbelül egymillió évvel ezelőtt. Ezenkívül a tollazat színének spektroszkópiai tulajdonságai mindkét fajban hasonlóak, ami a dikromatizmus közös biokémiai alapjára utal. A tanulmány jelentős előrelépést jelent a kakukkok tojóira jellemző színpolimorfizmus rejtélyeinek megfejtésében, és hozzájárul a madarak evolúciójában előforduló ivarspecifikus tulajdonságok genetikai alapjainak jobb megértéséhez – ismertette Marton Attila, akinek Magyarországon gyűjtött mintái szolgáltak alapul a kutatásban.

A Magyarországon is költő eurázsiai kakukk, illetve néhány közelrokon faj hímjének háta és torka palaszürke, melle fehér alapon feketén sávozott.

- Ezzel ellentétben a tojók színezete kétféle lehet: szürke, akárcsak a hímeké vagy vörhenyes. Ez a kétalakiság feltehetően azért fejlődött ki, mert növeli a kakukkok költési sikerét. A kakukkok nem építenek saját fészket, hanem tojásaikat más madárfajok fészkébe csempészik teljesen átruházva ezzel a szülői gondozást. A tollazatbeli dikromatizmus a negatív gyakoriságfüggő szelekció által maradhatott fent, hiszen a gazdafajok a gyakoribb színváltozat ellen védelmezték hatékonyabban a fészküket – magyarázta a biológus.

A minták genetikai elemzése 2020-ban, a felhasznált minták gyűjtése azonban ennél jóval korábban elkezdődött. Az eredmények főként költésparazitizmussal foglalkozó szakemberek számára relevánsak, azonban adott esetben hasznosíthatóak lehetnek más ivarra-korlátozott polimorfizmusok kutatásában is.

 

Fotók: Jaksa Bianka Regina

 

Sajtóközpont - KSzD