Az 1673-ban törvény elé idézett, majd 1675-ben gályarabságra ítélt 41 protestáns lelkész és tanító nevét megörökítő oszlopon az életben maradottakat 1676. február 11-én kiszabadító Michiel de Ruyter holland tengernagy neve olvasható, valamint egy latin nyelvű felirat: „azon lelkipásztorok emlékoszlopa, akiket az evangéliumi hitükért és szabadságukért Magyarországról a nápolyi gályákra hurcoltak”.
A hitvallásukért kiálló protestáns lelkészek és tanárok előtt tisztelgő alkotást – Balogh Ferenc egyháztörténész professzor és a debreceni teológus ifjúság önképző körének kezdeményezése alapján – egy debreceni református polgárasszony, nagylelkű mecénás, alapítványtevő, özvegy Hegyi Mihályné Józsa Eufrozina felajánlásának köszönhetően 1895-ben avatták fel a Kollégium előtti Emlékkertben, ahol az emléknapon Papp László, Debrecen polgármestere mondott beszédet, amelyben kiemelte, hogy 1991-ben ezt az emlékművet látogatta meg II. János Pál pápa, és helyezte el itt a kiengesztelődés koszorúját.
- Azóta mindannyiunk, debreceni protestánsok és katolikusok kiemelt felelősségévé vált az egymás kölcsönös elismerése, a megbocsátás, az ökumenikus gondolkodás. Büszke vagyok arra, hogy városunkban manapság az egyes felekezetek éppen a különbségeikkel képesek egymást gazdagítani, és a korábbi vallási küzdelmek után Debrecen a felekezetek együttműködésének városává vált – hangsúlyozta a városvezető.
A február 11-i megemlékezés Protestáns egyház- és kapcsolattörténeti konferenciával folytatódott a Református Kollégium Dísztermében.
Elsőként a Holland Királyság nevében Yvette Szepesi nagykövet-helyettes mondott köszöntőt.
- Mindannyian sokat tanulhatunk a múlt leckéiből, ami akkor is tájékozódási pontot jelenthet számunkra, amikor aktuális kérdésekre keressük a választ. Ezért a mai napon, amikor az 1676-os eseményekre emlékezünk, hangsúlyoznunk kell, hogy ez a történet nem csupán a megszabadításról, hanem a kitartásról és a meggyőződésről is szól. A közös emlékezés pedig összeköt, átível határokon és évszázadokon, és segít abban, hogy élő maradjon Hollandia és Magyarország kapcsolata – emelte ki Yvette Szepesi.
A megemlékezést megtisztelte jelenlétével az egykori szabadító leszármazottja, a Michiel de Ruyter Alapítvány elnöke, Frits De Ruyter De Wildt is.
- De Ruyter admirálisra úgy emlékeznek, mint a holland történelem egyik legnagyobb tengerész hősére, de az ő jelentősége messzebbre mutat, mint nemzeti büszkeségünk. Ami különlegessé teszi őt, az nem csak katonai, stratégiai meglátásai és bátorsága, hanem emberi értékei is: diplomáciai érzéke, igazságérzete és az a képessége, hogy kapcsolatokat teremtsen nemzetek között. Mindezt három szóban lehet összefoglalni: egyenlőség, tisztelet, összetartozás – fogalmazott beszédében Frits De Ruyter De Wildt.
A február 11-i megemlékezések, évfordulók megünneplésének történetét Fazakas Gergely, a Tiszántúli Református Egyházkerület főjegyzője, a DE BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet igazgatója idézte fel.
- A 250., valamint a 300. évfordulókat követően sem igazán tudott állandósulni a február 11-i ünneplés, mostanra azonban – a Hittudományi Egyetem Egyháztörténeti Tanszéke és a Debreceni Egyetem Néderlandisztika Tanszéke baráti-szakmai együttműködésnek köszönhetően – végre rögzült ez a nap. Köszönet ezért, valamint a mai konferencia megszervezéséért Baráth Bélának, a DRHE rektorának és Pusztai Gábornak, a DE BTK Néderlandisztika Tanszék docensének, valamint a konferencia előadóinak, hogy vállalták a feladatot, és bekapcsolódnak ebbe az immár egyértelműen létező február 11-i emlékezési tradícióba egy jeles szimpóziummá bővülve a kerek évfordulón – emelte ki Fazakas Gergely.
A konferencián előadások hangzottak el a magyar gályarabok, valamint a szabadító De Ruyter admirális emlékezetéről.
A szakmai tanácskozás teljes anyaga hamarosan kötet formájában is elérhető lesz az érdeklődők számára.
A konferencia teljes programja ide kattintva olvasható.
Sajtóközpont – BZs