Méltósággal elmenni… | DEBRECENI EGYETEM

Béke, nyugalom, megértő és támogató környezet, méltóságteljes élet az utolsó pillanatig – olyan körülmények, melyben a beteg maga tudja kimondani és elfogadni, hogy közelít az elmúlás. Ez a hospice tevékenység egyik legfőbb célja.

- A haldokló tudatosan vagy tudattalanul, de búcsúzik. Ebben a folyamatban tud segíteni az úgynevezett méltóságterápia, amely arra ösztönzi a beteget, hogy az élet értelmét összegezni tudja, és egy megnyugtató, befejezett egészként lássa maga előtt, még akkor is, ha abban voltak hiányosságok – fogalmaz a hospice világnap kapcsán Mailáth Mónika, a Debreceni Egyetem Onkológiai Intézetének pszichiátere.

A hospice lényege, hogy az érintettek életük utolsó szakaszát is emberhez méltóan tudják megélni, a hozzátartozókat pedig segíti a betegség és a gyász terheinek viselésében.

- A halálfélelem, a szorongás csökkentésére, az ismeretlentől való félelem vagy a halál tabu jellegének oldására van jellemzően a legnagyobb szükség. Az, hogy mi nyújthat megnyugvást a beteg és szerettei számára, teljesen egyéni, nincs két egyforma család – emeli ki a pszichoonkológiai munkacsoport vezetője.

Megdöbbentő, de van, aki még a haldoklásában sem saját magával foglalkozik, hanem az ittmaradókkal. Gyakran merülnek fel ilyenkor nyugtalanító, elintézetlen kérdések, meg nem oldott emberi kapcsolatok, haragok. Ezeket fel kell oldani, elrendezni az élet dolgait.

A segítségnyújtás sokkal eredményesebb, ha már a betegség korai stádiumában kialakult egy lelki kapcsolat a beteggel és környezetével. A hospice-palliatív tevékenységet így már az életet meghosszabbító aktív terápiákkal együtt el kell kezdeni, majd amikor ez utóbbira egyre kevesebb a lehetőség, úgy nő meg a szerepe a fájdalomcsillapításnak, és kerül még inkább fókuszba a lelki támogatás.

- Hazánkban 80 ezer, Hajdú- Bihar megyében 5000 új daganatos beteget diagnosztizálnak évente. Bár a rákos betegségek gyógyítása évről évre egyre hatékonyabb, a kezelések sokszor nem eredményesek, így a betegek 25-30 százalékán már nem lehet segíteni. Számukra a hospice és palliatív (fájdalmak és egyéb tüneteinek enyhítését szolgáló) ellátás nyújt olyan támogatást, amely igyekszik biztosítani a lehető legjobb életminőséget az utolsó időszakban is – indokolja az ellátás fontosságát Horváth Zsolt, a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Onkológiai Intézet igazgatója.

Szélesebb értelmezéssel a hospice nem csak az előrehaladott állapotú, végső stádiumban lévő daganatos betegek ápolását, gondozását nyújtja, hanem jóval szélesebb betegkört érint. Valójában minden gyógyíthatatlan betegnek szüksége lenne erre a komplex ellátási formára. A súlyos, végstádiumú betegek összetett, humánus ellátásában nemcsak az orvosok, ápolók, pszichológusok, pszichiáterek vesznek részt. Jelentős szerep hárul a mentálhigiénikusokra, lelkészekre és szociális munkásokra is.

- A hospice team tagjai közösen, nagyon erős kohézióban dolgoznak a betegekért, olyan lelkülettel fordulnak feléjük, amely segíti őket az elmenetelükben. Együttes céljuk, hogy békés körülményeket teremtsenek, testi, lelki, szociális és spirituális támaszt tudjanak nyújtani a menthetetlen betegek életének végső szakaszában – magyarázza az onkológus, aki azt is kiemeli, hogy nagy szükség van a jól képzett szakemberekre.

- Jelentős oktatási tevékenységet folytatunk az egyetemen, amelyben nagy hangsúly fektetünk arra, hogy a leendő orvosoknak átadjuk a hospice szellemiségét és a tünetorientált képzés is meghatározó, hiszen a beteg szempontjából a tünetek csillapítása az egyik legfontosabb – hangsúlyozza Horváth Zsolt.

A Debreceni Egyetemen az ötödéves orvostanhallgatóknak indított, szabadon választható palliatív terápiás képzés évről-évre egyre népszerűbb, a hallgatók 15-20 százaléka vesz részt a tanfolyamon. A hospice a rezidensképzésben 40 órában kötelezően jelen van, ám az egyetemen a szakorvosi, szakápolói és a PhD-képzésben is rendszeresen tartanak palliatív terápiás oktatást.

Sajtóiroda - MM