A Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar Biológiai és Ökológia Intézet Növénytani Tanszékének adjunktusa, az Evolúciós Genomikai kutatócsoport irányítója, Sramkó Gábor által vezetett kutatás egy orosz-magyar együttműködés eredménye, mely 2018-ban indult. Az Evolúciós Genomikai kutatócsoport a sztyeppei élővilág múltját vizsgálta a legmodernebb, genomi szekvenálási módszerek alkalmazásával. A kerecsensólyommal kapcsolatos kutatások is ezen belül kezdődtek – a cél az eurázsiai sztyeppzóna evolúciós történetének jobb megismerése volt.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szenior kutatójának, Bagyura Jánosnak közelmúltban publikált szakcikke ornitológiai érvekkel alátámasztva fejtette ki, hogy az ősmagyarok totemisztikus állata, a turul egyenlő az altáji kerecsensólyommal. Utóbbi madár megjelenésében nagyon hasonlít a keleti kerecsensólyomra, ám attól nagyobb termetével és sötét tollazatával elüt. Az evolúciós eredete és rokonsági kapcsolatainak feltárása kapcsán keresték meg a DE Evolúciós Genomikai Kutatócsoportját. Bagyura János szakcikkéhez kapcsolódva az volt a debreceni kutatócsoport kérdése, hogy az altáji kerecsensólyom egy különálló evolúciós egység a keleti kerecsensólymokon belül vagy egy alkalmilag megjelenő változat.
Az altáji kerecsensólyom Fotó: Shane McPherson
- A Floridai Egyetemen doktoranduszhallgató ornitológus, Prommer Mátyás segített mintákat szerezni, illetve összekötött minket orosz kutatókkal, így hozzájutottunk keleti kerecsensólyom-mintákhoz, beleértve az altáji kerecsensólymot is. Mongóliában, illetve Kazahsztánban voltak felfedezőútjaim, ahonnan ottani kerecsensólyom-mintákat is gyűjtöttem, de ehhez a kutatáshoz a legjelentősebb hozzájárulásunk a molekuláris genetikai eredmények előállítása volt. Egy úgynevezett genomi, tehát a teljes örökítőanyagon alapuló módszerrel evolúciós rokonságkutatást végeztünk, ennek az eredményeit publikáltuk – összegezte az elmúlt időszak eseményeit Sramkó Gábor.
A különböző genetikai minták bioinformatikai feldolgozása nyomán kapott eredmény azonban alaposan meglepte a Debreceni Egyetem kutatóit.
- Miután bevontuk a vizsgálatba – az ilyenkor szokásos módon – a testvérfajt, az északi sólymot, az derült ki, hogy eredményeink alapján az északi sólyom valójában a keleti kerecsensólyom leszármazott faja, nem pedig a testvérfaja. Az északi sólyom nagyon hasonlít a kerecsensólyomra, korábban is oda rokonították, de azt feltételezték, hogy a testvérfaja. A témában a legtöbb kutatás ebből az alapvetésből indul ki, és fel sem merült bennük az általunk felvetett leszármazási viszony. Ezért is nehezen emészthetőek eredményeink a madártani szakemberek számára. A turul esetében is világos eredményeket kaptunk, mert azt találtuk, hogy a vizsgálatokba bevont három oroszországi altáji kerecsensólyom teljesen egyértelműen nem rokon egymással, pontosabban a keleti kerecsensólymon belül ezek a minták genetikailag elszórtan jelennek meg. Ez arra utal, hogy valószínűleg ez az élőlény valójában egy változat, az Altáj-hegység hegyvidéki körülményeihez való lokális alkalmazkodás eredményeként alkalmanként megjelenő alak – számolt be Sramkó Gábor.
A kutatás alapján született cikket már 2022-ben benyújtották, az elbírálása még tudományos körökben is szokatlanul hosszú ideig, több mint egy évig húzódott a váratlan eredmények által kiváltott alapos bírálati folyamat miatt.
- Ez részben azért történhetett, mert roppant nehéz volt meggyőzni a lektorokat az igazunkról, vagyis hogy az északi sólyom nem egy távoli rokon a kerecsensólyomhoz képest, hanem a keleti kerecsensólyom leszármazott faja. A kínai és brit kutatók ezt nagyon máshogy látják, szerintük először elvált az északi sólyom a kerecsensólymok ősétől, majd a kerecsensólymon belül lett egy nyugati és egy keleti ág, ami megfelel a mai nyugati és keleti kerecsensólyomnak. Mi a cikkünkben nagyon részletesen bemutatjuk az egész viszonyt, még távolabbi rokonokat vontunk be a genomi elemzésbe, aminek nyomán elég egyértelművé vált az eredmény. Ennek ellenére ezt valószínűleg továbbra is vitatni fogják. Ezt támasztja alá az a bő egy hónappal ezelőtt, Bulgáriában tartott konferencia is, melyet a világ kerecsensólyommal foglalkozó kutatóinak szerveztek. Ott is bemutattam az eredményeinket, ami meglehetősen nagy port kavart – adott helyzetjelentést Sramkó Gábor.
A Debreceni Egyetem kutatója megjegyezte: a megfelelő finanszírozási háttér megteremtése után a turul és az északi sólyom eredettörténetével kapcsolatos kutatásokat is folytatni szeretnék a teljes genomok szekvenálásának szintjén.
A teljes cikk a következő linken érhető el: https://www.nature.com/articles/s41598-023-44534-4
Sajtóközpont - KSzD
