A NeurotechEU nőnapja

Romániában tartották a NeurotechEU nemzetközi egyetemi együttműködés harmadik nőnapi konferenciáját. A rendezvényen egyrészt a természettudományokkal, technológiákkal, mérnöki tudományokkal és matematikával foglalkozó nők helyzetére akarták a figyelmet felhívni, másrészt követhető modelleket mutattak be a kutatói életpályájuk kezdeti szakaszában járó nőknek.

A szélesen értelmezett idegtudományok fejlesztésére létrejött NeurotechEU kolozsvári nőnapi konferenciájának a Iuliu Hatieganu Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem adott otthont, ahol Anca Dana Buzoianu, az intézmény rektora bemutatta kutatói életútját, kiemelve ebben a család támogatásának fontosságát.

- Lehetséges egyszerre emberileg és szakmailag is jónak lenni és soha nem szabad kihagyni a fontos családi eseményeket – hívta fel a figyelmet.

Ragnhildur Helgadóttir, az izlandi University of Reykjavik rektora azzal kezdte beszédét, hogy ő társadalomtudósként nem tud az idegtudományokkal kapcsolatos jó tanácsokat adni, azonban a nemek közötti egyenlőséget mind általánosságban, mind az egyetemi életben kiemelkedő fontosságúnak érzi.

- Ne hagyjuk, hogy mások határozzanak meg bennünket! A Reykjaviki Egyetem törekvései nem csak arról szólnak, hogy technológiai területeken több nő juthasson szerephez, arra is figyelmet fordítunk, hogy a férfiak számára is nyitott legyen a társadalomtudományok területe – fogalmazott.

Elmondta: Izlandon is komoly problémát jelent, hogy a férfiak általában magasabb béreket kapnak, mint a nők és a szakmai előmenetel sebességében is különbség tapasztalható. Arról is beszélt, hogy egy tavalyi UNESCO felmérés szerint a nők 75 százaléka találkozott szexuális zaklatással a munkahelyén. Ilyen esetben fontos, hogy a nők tudatosítsák magukban, ez általában a hatalomról szól.

Arzu Celik, a törökországi Bogazici University professzora arról számolt be, hogy ő Németországban nőtt fel. Később visszaköltözött Törökországba, ahol a kiemelkedő oktatást nyújtó Bogazici Egyetemen folytatta tanulmányait. Családjában ő volt az első, aki egyetemi diplomát szerzett, míg egyetemén ő lett az első női idegtudós.

- Önkéntes munkával segítem a nők hozzáférését az oktatáshoz és teszek azért, hogy az egyenlőtlenségek csökkenjenek – mondta.

Tanácsai közt szerepelt, hogy ne korlátozzuk önmagunkat, legyünk motiváltak, dolgozzunk energikusan és válasszuk meg jól azokat az embereket, akikkel együtt végezzük a munkánkat.

Kathleen O’Connor, a franciaországi University of Lille rektorhelyettese, nyelvészprofesszor az Egyesült Államokból származik és egy számára idegen kontinensen, Európában töltötte szakmai karrierje nagyobbik részét.

- Az első nagyobb kihívás az volt az életemben, hogy az otthonomtól nagyon távoli egyetemen tanultam, így a család támogatására korlátozottan számíthattam egy olyan környezetben, ami férfiak által domináltnak számított. Az első 100 olyan nő egyike voltam, akik diplomát kaptak azon az egyetemen. Az arányok miatt a nőknek már a bekerüléshez is többet kellett teljesíteniük, mint a férfiaknak és a professzorok hozzáállása sem volt minden esetben egyenlő a különböző nemű diákokhoz. A NeurotechEU-ra úgy tekintek, amelynek segítségével dolgozhatunk az egyenlőségért a tudomány területén – magyarázta.

Kifejtette: szerencsére Franciaországban nagyon komolyan veszik az egyenlő bér kérdéskörét, azonban a STEM területeken (természettudományokkal, technológiákkal, mérnöki tudományokkal és matematikával foglalkozó) még mindig csak 25 százalék a nők aránya a magas rangú professzorok között.

Kathleen O’Connor kiemelte, hogy a nők kezelése nem női, hanem társadalmi kérdés. Máig igaz ugyanis, hogy a házimunka nagyobbik hányadát a nők végzik, illetve nekik kell jelentős energiákat fordítani a családi élet megszervezésére is.

Maria Jose Lopez Sanchez, a spanyolországi University Miguel Hernadez Elche rektorhelyettese közgadászként mindig az elemzés, választás, végrehajtás hármasát alkalmazza stratégiai döntéseinek meghozatala során. Ezt tette akkor is, amikor az ottani rektor felkérte, hogy legyen tagja a csapatának.

- Bár elsőre azt a döntést hoztam, hogy nem fogom vállalni a feladatot, a rektor tudta, hogy mekkora szüksége van a tudásomra és elhivatottságomra a mindössze 25 éves Miguel Hernandez Egyetemnek. Úgy tűnik, a következő ciklusban is folytatni fogom az élethosszig tartó tanulást. Célom, hogy emberibbé tegyem a számokat és mindig barátságos legyek – tette hozzá a NeurotechEU kolozsvári találkozóján felszólaló spanyol rektorhelyettes.

 

Sajtóközpont - OCs