Egyetemi tanulmányait a Debreceni Egyetemen végezte, általános orvosdoktori diplomáját 1961-ben szerezte meg, s gyakornoki kinevezést kapott az Igazságügyi Orvostani Intézetbe. 1969-ben igazságügyi orvostanból, 1971-ben általános sebészetből szakvizsgázott.
1976-tól Szerencs községben körzeti orvosi feladatokat vállalt, ellátta továbbá a járási főorvosi teendőket is. 1985-től az Igazságügyi Orvostani Intézetben megbízott vezetőként tevékenykedett. 1989-től – intézeti munkája mellett – az egyetem személyzeti osztályának tanácsadói, majd vezetői feladatait látta el. 1992-től az egyetem főtitkári tisztségére nyert kinevezést.
Hivatásának teljesítése mellett kiemelt figyelmet fordított a fogorvostanhallgatók igazságügyi-orvostani elméleti és gyakorlati oktatására, vizsgáztatására, valamint a betegek orvosszakértői vizsgálatára.
Az egyetemi integráció igazgatási feladatainak megoldásában elkötelezetten, rendkívüli kitartással vett részt. 2000-től az Egyetemi Tanács Igazgatási Bizottságában végzett áldozatos munkát. 2000-től 2005-ig az Orvos- és Egészségtudományi Centrum Elnöki Hivatal vezetőjeként koordinálta a centrumhoz tartozó karok és önálló intézetek igazgatási, humánpolitikai és ügyviteli tevékenységét. A Debreceni Egyetem Rektora elhivatott munkájának elismeréséül 2000. május 16-án főtanácsosi címet adományozott számára.
2005-től az Egyetem Orvostörténeti Gyűjtőhelyén végzett kiemelendő tevékenységet. Nevéhez köthető az orvostörténettel és egyetemtörténettel kapcsolatos muzeális értékű anyagok gyűjtése, valamint a Kenézy Villában kialakított Orvos-és Egyetemtörténeti Gyűjtemény, valamint a Tudományos Konferencia Központ megvalósítása.
Már a Rektori Hivatalban töltött évei alatt elkötelezetten foglalkozott az egyetem történetének feltárásával és írott emlékeinek gyűjtésével. Az orvoskar megalakulásának 75. és 80. évfordulójára rendezett kiállítások megszervezésével maradandó emléket állított intézményünk múltjának. „A debreceni orvosképzés nagy alakjai” című monográfiák, valamint a „Szoborpark” és az „Egészségcentrum” kiadványok valamennyi számának szerkesztésében is tevékeny szerepet vállalt.
Szellemi örökségét a „Nyolcvan éves a debreceni orvosképzés”, továbbá a „Kilencven éves a debreceni orvosképzés” emlékkötetek őrzik.
Több évtizedes munkáját, szakmai megbecsülését számos kitüntetés és elismerés fémjelzi, mint többek között A Magyar Felsőoktatásért Emlékplakett, a Batthyány-Strattmann László Díj, a Debrecen Kultúrájáért Díj.
Kapusz Nándor főtanácsos úr több évtizeden át az egyetem vezetésének szolgálatában eltöltött felelősségteljes, értékes vezetői munkája során kifejtett sokrétű tevékenysége, az egészségügyi felsőoktatás területén végzett kiemelkedő szakmai, oktatói és közéleti munkássága az elhivatottságot és kiválóságot példázza.
Emlékét, tanításait és szellemi örökségét az intézmény nagy odaadással és tisztelettel őrzi meg és adja tovább a jövő nemzedékeinek.
Kapusz Nándor főtanácsos urat a Debreceni Egyetem saját halottjának tekinti.
