A biológiai sokféleség kulcsfontosságú az életközösségek működésében, és az úgynevezett ökoszisztéma-szolgáltatásokon keresztül – ilyen a megporzás vagy a biológiai növényvédelem – közvetlen hasznot is hajt az emberiség számára. Az élőlényközösségek napjainkban olyan kihívásokkal szembesülnek, mint a természetes élőhelyek feldarabolódása és eltűnése, az idegenhonos fajok elterjedése vagy a klímaváltozás, melyek jelentősen hozzájárulnak a biológiai sokféleség globális léptékű csökkenéséhez. A természetes élőlényközösségek kialakulásának hátterében meghúzódó működési sajátosságok megismerése és megértése hatékonyan segítheti a megőrzésükre tett erőfeszítéseket.
A növényközösségek sokféleségének megváltozása jelentős hatást gyakorolhat a szervesanyag-termelésükre is. Egyes korábbi vizsgálatokban azt találták, hogy a biológiai sokféleség csökkenésével a növényközösségek szervesanyag-termelése is csökkent, míg más kísérletekben a szervesanyag-termelés mennyisége főleg a közösséget meghatározó, úgynevezett domináns fajok termelésétől függött.
A Debreceni Egyetem Ökológiai Tanszékének és az MTA-DE Lendület Funkcionális és Restaurációs Ökológiai Kutatócsoport munkatársai kísérleti vetéssel eltérő összetételű és sokféleségű közösségeket hoztak létre. A kutatók a neves Nature lapcsalád Scientific Reports szaklapjában publikált közleményükben a kísérleti növényközösségek vizsgálatával mindkét elmélet létjogosultságát igazolták, rámutatva, hogy bár a sokféleség megőrzése kiemelt fontosságú a produkció szempontjából, azonban nem szabad alábecsülni a tömeges fajok meghatározó szerepét sem.
- A nem kellően átgondolt emberi beavatkozások gyakran egy-egy közösség szinte teljes pusztulásához vezethetnek. Ilyen drasztikus beavatkozás volt a hazai homokterületek esetében főleg a rendszerváltás környékén elterjedt lúdtartó telepek létesítése is. A lúdtartó telepek helyén gyakorlatilag növényzetmentes pusztaság alakult ki, melyen elindult a másodlagos növényzetfejlődés. A növényzetfejlődés és a közösség sokféleségének kialakulására és szerveződésre több elméletet is javasoltak. Míg a fajkészlet szerveződés semlegességi elmélete szerint a fajkészlet szerveződése véletlenszerű folyamat, melyet főként a fajok érkezési ideje és sorrendje befolyásolhat, addig a fajok tulajdonságain alapuló úgynevezett jelleg-szűrőelméletek inkább a megtelepedő növényfajok és a környezeti tényezők egymásra hatását és e kölcsönhatások irányító szerepét emelik a középpontba – ismertette Török Péter, a kutatás vezetője, a Debreceni Egyetem Ökológiai Tanszékének docense.
Hosszú, 12 éves adatsorok elemzésével a Debreceni Egyetem Növénytani és Ökológiai tanszékeinek kutatói mindkét elmélet létjogosultságát igazolták a homoki gyepek újratelepedésének vizsgálatában. A Scientific Reports-ban megjelent eredmények alapján jól látható, hogy a helyi fajkészlet kialakításában a terjedési folyamatok mellett a környezeti (abiotikus) és a növényközösségbeli (úgynevezett biotikus) szűrőfolyamatoknak egyaránt meghatározó szerepe van, és együttes hatásukra eltérő vegetációfejlődési utak kialakulása is valószínűsíthető.
Sajtóiroda
A gyepek újratelepedési folyamatainak elemzéséhez kapcsolódóan két kutatást publikált a Debreceni Egyetem Ökológiai Tanszéke és az intézmény egyik Lendület Kutatócsoportja a neves Nature lapcsalád Scientific Reports szaklapjában.
