Míg a világ több mint tízezer ismert madárfajából körülbelül száz olyan él, amely más fajok fészkébe rakja tojásait, addig hazánkban a kakukk az egyetlen ilyen állat. Ezt a jelenséget nevezik költésparazitizmusnak.
- Ez egy olyan szaporodási stratégia, amely a szülő befektetéseit a lehető legnagyobb mértékben igyekszik csökkenteni. Tulajdonképpen azon túl, hogy a tojó a tojásokat lerakja, nincs semmi más költsége, mert rábízza egy gazdafajra, egy béranyára, ha úgy tetszik, hogy költse ki, táplálja és nevelje fel a fiókáit. Az eredeti szülőnek tehát, szűkebb értelemben véve, a tojásrakáson kívül nincs más szaporodási költsége – magyarázza a Debreceni Egyetem kutatója, Nagy Jenő.
A Természettudományi és Technológiai Kar Növénytani Tanszékének tudományos főmunkatársa egy nemzetközi kutatócsoport tagjaként készített a témában tanulmányt, amely azt vizsgálta, hogy valóban azok lesznek-e inkább gazdafajok, amelyek a költésparazita madár számára is jól hozzáférhető fészkeket készítenek.
- Fészek tulajdonképpen szinte bármi lehet a nagyon egyszerű kotoréktól, kaparéktól kezdve az ágra felakasztott kis gömbszerű képződményig. Mondhatnám azt is, hogy létezik olyan galambfaj, ami néhány vékonyabb gallyat tesz keresztbe egy nagyobb ágon és az már fészeknek minősül, ha megtartja a tojásokat. Ugyanakkor a ragadozó madarak között például a sasok nagy tányér alakú, szépen gondozott fészket raknak. A kutatás során mi több fő kategóriába soroltuk be a fészektípusokat: a kotorékszerű, a csészealakú, a fedeles, ami gyakran alagútszerű bejárattal egészül ki és az odúba rakott fészek – részletezte a kutató.
Azokat a madarakat, amelyek befogadják az idegen tojásokat és nevelik más fiókáit, gazdafajoknak hívják. Jelenleg körülbelül 1700 ilyen faj ismert a világon. Van olyan madár, például a kakukk, amelyik csak néhány gazdafajt választ, például a nádirigót, a vörösbegyet, a füstifecskét vagy a nádi sármányt. De vannak extrém esetek is, létezik olyan Amerikában élő tollas, amelyik akár 200 fajt is parazitál. A kutatás során 6200 fajt vizsgáltak meg, az eredmények pedig alátámasztották a feltételezést, miszerint leggyakrabban a könnyen megközelíthető fészket rakó gazdafajokat választják a parazitáló fajok.
- A vizsgálatunk fő mozgatóereje az volt, hogy még inkább megértsük a túléléshez és a szaporodáshoz kapcsolódó evolúciós mechanizmusokat, amelyeket a gazda a költésparazitizmus elleni védelem érdekében vet be, a költésparazita faj pedig, hogy az ő saját szaporodási sikerét tudja növelni. Mik azok a lényeges tulajdonságok a fészek szempontjából, amelyek ezt a „fegyverkezési versenyt” mozgatják a madárvilágban – összegezte Nagy Jenő.
A Nest architecture influences host use by avian brood parasites and is shaped by coevolutionary dynamics című tanulmány, melyért Nagy Jenő elnyerte a Gróf Tisza István Debreceni Egyetemért Alapítvány és a Debreceni Egyetem Publikációs Díját, egy nemzetközi tudományos lapban jelent meg. https://royalsocietypublishing.org/doi/10.1098/rspb.2023.1734
Sajtóközpont-TB
