Papp László 1928. október 9-én egy szabolcsi kis faluban, Beszterecen született. Iskoláit a dombrádi Polgári Iskolában, Sárospatakon a református Líceumban és Tanítóképzőben, Budapesten a József Nádor Műszaki és Közgazdasági Egyetemen, valamint a Pedagógiai Főiskolán (Debrecenben, majd Egerben) végezte. Történelemből egyetemi oklevelet is szerzett a Kossuth Lajos Tudományegyetemen, s tudományos eredményeiért 1971-ben egyetemi doktori fokozatot kapott.
Kivételes tehetsége szakmájában már főiskolai évei alatt megmutatkozott, hiszen harmadéves korában demonstrátorrá, majd 1949‒1951 között évfolyamtársai oktatójává vált, tankönyvet írt s professzorának, Varga Zoltánnak betegsége miatt tanszékvezetői megbízást is kapott. A főiskola elvégzése után egy minisztériumi állás helyett a csákvári általános iskola tanára, majd egy év után igazgatója lett. Lelkiismeretes munkája alapján kapta meg a Közoktatás Kiváló Dolgozója kitüntetést, s onnan hívták Bicskére járási tanulmányi felügyelőnek. Feleségével került vissza Debrecen mellé Ebesre, ahol kivette részét egy új község létrehozásában. Igazgatóhelyettesként, majd iskolaigazgatóként dolgozott, szervezve a gondjaira bízott tanyasi iskolák képzését s tevékenyen munkálkodva a település társadalmi életében. 1956-ban beválasztották a helyi Forradalmi Bizottságba is.
1961-től a Kossuth Lajos Tudományegyetemen előbb könyvtárosként dolgozott, majd a könyvtár osztályvezetője lett. 1971-től 1986-ban bekövetkezett nyugdíjaztatásáig töltötte be az egyetemen elsőként a főtitkári pozíciót, több rektor (Sulán Béla, Szarvas Pál, Rapcsák András, Bognár Rezső, Kónya István, Csikai Gyula) munkáját segítve az intézmény irányításában. Eredményeket ért el az Egyetemi Tanács munkájának koordinálásában, az egyetem társadalmi és nemzetközi kapcsolatainak ápolásában, az egyetemi évkönyv újraindításában és szerkesztésében, s feladatokat vállalt az egyetemi integráció folyamatában (intézetek szervezése) is. A minisztériumi bizottságok vállalt feladatok megoldásával és a Felsőoktatási Szemle szerkesztőbizottságának tagjaként bekapcsolódott az országos egyetempolitikába is. Munkájáért megkapta a Felsőoktatás Kiváló Dolgozója, a Munka Érdemrend Arany Fokozata és az Ifjúságért Érdemérem kitüntetéseket.
1986 után legnagyobb szenvedélyének, az olvasásnak szentelte ideje jelentős részét. Életének ez az időszak lett a második legtevékenyebb korszaka, hiszen írásaiból 12 könyv született.
Az első egy szakácskönyv, saját főzési-sütési tapasztalatainak összegzése volt, a „Lacikonyha” – amit azóta is több korosztály használ, okoz magának belőle sikerélményt.
A könyvek nagy része az élete során összegyűjtött, feljegyzett anekdotákat rendszerezte. Köztudott volt róla, hogy a legelkeserítőbb élethelyzetek komorságát is fel tudta oldani valami elgondolkodtató, továbblépést segítő régi történettel. A legbüszkébb azonban az egyetem múltjával kapcsolatos kutatásaira („Amikor a Nagyerdő a Bem térig ért” ‒ 2013) volt. Nem csupán az összes létező feldolgozást, intézet- és kartörténetet, forrásközlést, visszaemlékezést olvasta el, hanem leírta saját visszaemlékezéseit az események hátterével kapcsolatban, s ellenőrizte is azokat az egyetemi irattárban, s a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár egyetemre vonatkozó gyűjteményében. Nem véletlen, hogy méltatói éppen a sokszínűséget és a mindennapi egyetemi élet bemutatását emelték ki erényei közül.
Utolsó kötete a „Kész a leltár” már sok személyes élményt, az életpályájára visszatekintő leírást tartalmaz, arról is, hogyan lett a világvégi Beszterecről érkezett fiatalemberből debreceni egyetemi polgár. A 90. születésnapi megemlékezés során, a DAB Klubban idézte Beck Mihály akadémikus véleményét, amit őszintén magáénak fogadott: „Számomra a nagyerdei telepen töltött több mint három évtized életem csodálatos időszaka volt. Szívből köszönöm ezt a Debreceni Egyetemnek.”
Életének 91. évében elhunyt Papp László történész, egyetemtörténész az Egyetemi és Nemzeti Könyvtár egykori osztályvezetője, a jogelőd Kossuth Lajos Tudományegyetem főtitkára, számos díj és kitüntetés birtokosa.
Dokumentumok
