Milyen jövő vár egy paralimpikonra miután abbahagyja az élsportot? Többek között erre is választ adott Csuri Ferenc úszó a Debreceni Egyetem Olimpiai Akadémia sorozatának szerdai előadásában.
Csuri Ferenc hétéves volt, amikor egy orvosi műhiba miatt elveszítette a jobb karját. Az úszást ezután javasolták neki terápiás céllal, ami olyannyira bevált, hogy végül ott ragadt a medencében.
- Hamar választás elé kerültem: vagy elfogadom azt a helyzetet, amibe kerültem, vagy pedig belemerülök az önsajnálatba. Én az előbbit választottam, és végül minden a lehető legjobban alakult. Rengeteg élménnyel gazdagodtam, az úszás volt a mindenem, persze a tanulás mellett. Mintegy 10 évet töltöttem el a parasportban, amivel egy éve hagytam fel – mesélte a londoni és a pekingi paralimpián is résztvevő úszó a Debreceni Egyetem Mentálhigiénés és Esélyegyenlőségi Központja, a Sportgazdasági és -menedzsment Tanszék, a Sporttudományi Intézet és a Magyar Olimpiai Bizottság közös sorozata, az Olimpiai Akadémia május 10-ei előadásán.
Csuri Ferenc sportmenedzser szakon végzett a Testnevelési Egyetemen, és azt mondja, a sportból a tanulmányai alatt is rengeteg erőt merített. Ha nem sikerült egy vizsgája, tudta, hogyan dolgozza fel a kudarcot, és hogyan tud ismét nekiülni az adott tantárgynak, hogy másodjára sikerrel járjon.
- Sok sportoló elköveti azt a hibát, hogy nem készülnek tudatosan a sportkarriert követő életükre. Szerintem azonban erre figyelni kell, az utolsó években már arra is „edzeni” kell, hogy előbb-utóbb eljön az az idő, amikor alkalmazkodnunk kell egy új élethelyzethez. Nem árt, ha fejlesztjük is mellette magunkat, ha vannak terveink, mert így sokkal könnyebb lehet az átmenet – mondta Csuri Ferenc.
A paralimpikon szerencsésnek érzi magát, amiért jelenleg a Paralimpiai Bizottságnál dolgozhat sportmenedzserként, aminek a keretein belül 10 sportágat koordinál. A feladatai között megtalálni az utazások szervezésétől kezdve a sporteszközök beszerzéséin át az edzőtáborok lebonyolításáig. Fontos küldetésének tartja, hogy bővítsék a sportolási lehetőségeket a fogyatékossággal élők számára, illetve azt is, hogy megfelelő életpályamodellt alakítsanak ki a parasportolók számára.
Csuri Ferenc után Tatár András, a Magyar Paralimpiai Csapat vezetője, a Debreceni Egyetem Sporttudományi Koordinációs Intézet adjunktusa idézte fel, hogy a parasport először a II. világháború után sérült katonák rehabilitációjának indult, az évek alatt viszont ennél szélesebb körben is elterjedt. Előadásában beszélt az 1984-es New York-ban megrendezett paralimpiáról, ahol a magyarok átütő sikert arattak, hiszen 12 arany-, 13 ezüst- és 3 bronzéremmel térhettek haza. Érdekesség, hogy ebben az évben a Szovjetunió bojkottálta a Los Angeles-i olimpiát, így az ép magyar sportolók nem vettek részt az ötkarikás játékokon.
A riói paralimpián ennél szerényebb, de szép eredményt ért el a magyar küldöttség, amely 1 arany-, 8 ezüst- és 9 bronzéremmel a 47. helyen zárta az éremtáblázatot. Elmondta, hogy nem volt tökéletes a szervezés, hiszen nem ritkán egy-egy sportesemény helyszínére 2 órát kellett buszozniuk a sportolóknak a paralimpiai faluból – és a végén ugyanennyit vissza, ami mindenkiből rengeteg energiát vett el. Abban viszont bizakodnak, hogy a következő, 2020-as tokiói játékokon ez már másként lesz, hiszen a tervek alapján a paralimpiai falu központi helyre kerül, így a versenyzők utazási ideje jelentősen csökkenhet, ami pozitív hatással lehet a teljesítményükre.
Sajtóiroda - SBD
