A felfedezés Romániában történt azt követően, hogy 2017-ben Mátis Attila és Szabó Anna erdélyi magyar botanikusok, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem munkatársai az ország délkeleti részén, Dobrudzsában, a Dumbraveni-erdőben azt vették észre, hogy az ott élő osztrák zsálya (Salvia austriaca) kissé eltér az Erdélyben és Magyarországon megszokottól. Ők keresték meg a Magyar Tudományos Akadémia – Debreceni Egyetem Lendület Evolúciós Filogenomikai Kutatócsoportját azzal, hogy tudnának-e segíteni a különleges növények genetikai elkülönültségének feltárásában – ismertette a hirek.unideb.hu-val Sramkó Gábor, az DE TTK Növénytani Tanszék és az Eötvös Lóránd Kutatási Hálózat - Debreceni Egyetem Természetvédelmi Biológiai Kutatócsoport munkatársa.
- Mátis Attila és Szabó Anna arra figyeltek fel, hogy a dobrudzsai növények következetesen eltérnek egy kulcsfontosságú tulajdonságukban az erdélyiektől. Nevezetesen abban, hogy a porzóik a pollent a megporzó rovar hátára és nem az oldalára helyezik el. Ez egy olyan lényeges különbség a sikeres megporzás folyamatában, amely akár fajképződéshez is vezethet, amit genetikai elkülönüléssel lehet igazolni, amit mi végeztünk el – magyarázta.
Sramkó Gábor elmondta: a világos kép kialakításához több expedícióra volt szükség, Dobrudzsa után Románia moldvai részén, majd Moldáviában és Délnyugat-Ukrajnában (Mykolayiv és Odessza környékén) is keresték a növényt. A terepmunka eredményeként a debreceni kutatók is meggyőződtek az erdélyi szakemberek által talált különbségről, melyet a teljes örökítőanyagon (DNS-en) alapuló, úgynevezett összehasonlító genomi vizsgálatokkal is igazoltak. Ez utóbbit két, a Juhász-Nagy Pál Doktori Iskolában akkor PhD-hallgató, azóta sikeresen fokozatot szerzett kutató, Malkócs Tamás és Laczkó Levente végezte.
Kiderült, hogy a felfedezett növényfaj évelő, nagyon hasonlít a jóval elterjedtebb, hazánkban is gyakori osztrák zsályára, amely azonban nem a sztyeppei régió, hanem az attól általában északabbra húzódó úgynevezett erdős-sztyeppén fordul elő. A most felfedezett növény ezzel szemben kifejezetten a pontuszi sztyeppe (azaz a Fekete-tengertől északra elterülő füves síkság) lakója, a Bulgária északi részén lévő Duna-menti Alföldtől Moldávián és Ukrajnán át a Volgáig terjedő sztyeppén található meg.
- Nem kell hangsúlyozni, hogy egy ilyen szintű felfedezés milyen ritka a jól ismert növényvilágú Európában. Erre nem minden nap van példa – jelentette ki Sramkó Gábor.
A növény az első megtalálók, Mátis Attila és Szabó Anna javaslatára a Salvia revelata Mátis & A.Z.Szabó tudományos nevet kapta, ami magyarra fordítva felfedett zsályát jelent, utalva arra, hogy ez a faj eddig elkerülte a botanikus kutatók figyelmét, dacára az évszázados kutatási munkának. Magyar névnek a pontuszi zsálya nevet javasolják a leíró kutatók, amely az elterjedési területére, a fent körülírt pontuszi sztyeppére utal.
A felfedezés részleteiről szóló tudományos cikket többen jegyzik, a munka legnagyobb mértékben Mátis Attila és Malkócs Tamás, valamint Sramkó Gábor nevéhez fűződik.
- A cikkben leírjuk például, hogy a Debreceni Egyetemen működő laborunkban alkalmazott egyik genomi módszer, a RADseq segítségével eddig soha nem látott felbontással tudtuk vizsgálni a zsályafajok közötti evolúciós viszonyt. Kimutattuk, hogy az osztrák zsálya és az általunk leírt pontuszi zsálya csaknem kétszázezer éve különültek el egymástól – fejtette ki a kutató.
Hozzátette: az osztrák zsálya és a pontuszi zsálya testvérfajok szétválása az úgynevezett vikarianciára vezethető vissza. Ennek során a közös ősi populáció egy evolúciós léptékben hirtelen bekövetkezett elkülönülés (jelen esetben a sztyeppén végbement jelentős éghajlati változás) miatt két részre szakadt, majd önálló evolúciós fejlődés után két eltérő fajjá vált szét.
Az erről szóló tudományos cikk a Taxon nevű nemzetközi tudományos lapban, a növénytani taxonómia egyik vezető folyóiratában jelent meg, mely ide kattintva olvasható.
Sajtóközpont – OCs
