Tudásalapú együttműködések a vízmegtartás jövőjéért | DEBRECENI EGYETEM

A júliusban tartott tanácskozás folytatásán, Szolnokon találkoztak hétfőn a vízügyi, természetvédelmi és más szakemberek, akik az elmúlt időszakban tapasztalt aszály élővilágra, mezőgazdaságra, vízgazdálkodásra gyakorolt negatív hatásairól cseréltek tapasztalatokat és kerestek megoldási lehetőségeket. 

Kun Ferenc, a Debreceni Egyetem tudományos elnöke szerint a Tisza közelsége miatt a vízmegtartás problémája meghatározza a helyiek mindennapjait, a DE szolnoki jelenléte lehetővé teszi, hogy az intézmény tudásbázisát a szakemberekkel együttműködve a térség szolgálatába lehessen állítani.

- Az egyetem egyik legfontosabb tudományos erőssége a sokszínűség. Agrártudományi tudásunk a talajok vízháztartásának javításához, az alkalmazkodó növénytermesztéshez és a hatékony vízhasználathoz járulhat hozzá, de emellett biológiai, ökológiai és hidrobiológiai kutatásainkkal segíthetünk a vízhiány élővilágra gyakorolt hatásának megértésében és képesek lehetünk arra is, hogy feltárjuk a különféle beavatkozások környezetünkre gyakorolt hatásait. E területek összekapcsolásában fontos szerepet szánunk a Biodiverzitás, Vízgazdálkodás és Klímaváltozás Kompetencia Központunknak. Oktatási programjainkkal pedig olyan szakembereket kell felkészítenünk, akik értik e folyamatok összefüggéseit és képesek együtt dolgozni más szakterületek képviselőivel – fogalmazott a tudományos elnök.

A konferencia egyik szervezője, Kardos Gábor, a Debreceni Egyetem Egy Egészség Intézetének igazgatója a hirek.unideb.hu-nak elmondta: akárcsak az első alkalommal, most is az a cél, hogy olyan szakértők cserélhessenek tapasztalatokat, akik átlátják a tématerület komplexitását és hasznos megoldási javaslatokat képesek tenni. 

- A vízhiánynak és az aszálynak komoly következményei vannak az egészségre, az élelmiszerbiztonságra, így az egyik legjelentősebb gyakorlati eredmény, hogy sikerült ezeket a szakembereket egy asztalhoz ültetni. Rövidtávú célunk, hogy olyan kis tematikus munkacsoportok alakuljanak, melyek egy bizonyos résztémát jól feldolgozva adott esetben akár a döntéshozókra is képesek hatást gyakorolni – hangsúlyozta az igazgató.

Lukács Balázs, a HUNREN Ökológiai Kutatóközpont intézetigazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a vízzel kapcsolatos kihívásokra a tudománynak és az ágazatoknak együttesen kell választ adniuk. Hozzátette: egyszerre van szó vízkészletről, aszályról, települési érdekekről, ebben a komplex problémahalmazban nem lehet egyféle szempont alapján megoldásokat találni. 

Az elmúlt hónapokban kormányzati szinten is előtérbe került a vízgazdálkodás, a természetvédelem, az állat- és erdővédelem, a klímapolitika, az integrált szemlélet révén új irányt vehet a vízkészletek bővítése és megőrzése – erősítette meg Horváth Balázs, az Élő Környezetért Felelős Minisztérium helyettes államtitkára, aki kiemelte azt is, hogy a természetvédelemmel összehangolva felgyorsítanák a vízgyűjtő-gazdálkodási stratégiában a tervezési folyamatokat és már ebben az évben megtennék a vízmegtartással kapcsolatos első lépéseket.

A Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság vezetője, Lovas Attila a Tisza-völgy hidrológiai változásairól beszélt. Mint mondta: az elmúlt öt és fél évet figyelembe véve kilencven százalékos a csapadékhiány, de a Tisza hazai vízgyűjtőjében is jelentősebb, mint az országhatáron kívül, ugyanakkor pozitív eredményként értékelte, hogy évek óta kevesebb víz folyik ki az országból, mint amennyi befolyik, ami szerinte a hatékony vízgazdálkodás eredménye. 

A tudományos tanácskozás résztvevői előadásokat hallhattak a vizes élőhelyek, különösen a Tisza-tó természetvédelmével kapcsolatos kérdésekről, kerekasztal-beszélgetésen vitatták meg az alföldi agrártájban a vízmegtartással kapcsolatos legfontosabb feladatokat és a települési vízmegtartás lehetőségeit. Ezt követően több kisebb munkacsoportban a vízmegtartás szabályozásának fejlesztési lehetőségeiről tanácskoztak a résztvevők.

Sajtóközpont – BZ