Orosz István 1935. július 16-án született Mádon. Magyar-történelem szakos egyetemi diplomáját 1957-ben a Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerezte. Rövid karcagi gimnáziumi tanári munkája után még 1957-ben visszahívták tanársegédnek a debreceni történelem tanszékre. 1958-ban lett az egyetem doktora, majd 1976-ban a történettudomány kandidátusa. Az MTA doktora címet 1998-ban szerezte meg. 1962-ben lett egyetemi adjunktus, 1975-ben docens, 1985-ben egyetemi tanár. 2004 májusában az országos és nemzetközi ismertségű tudóst a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlése az akadémia levelező, majd 2013-ban rendes tagjává választotta. 2004-től a DE Bölcsészettudományi Kar (BTK) Történelmi Intézetének professor emeritusa.
Orosz István a Debreceni Egyetem meghatározó tudós egyénisége, nemzedékek életpályáját segítő professzora, kiváló agrár- és társadalomtörténésze volt. Már egyetemi hallgatóként és fiatal tanárként az iskolateremtő társadalomtörténész, Szabó István tanítványa lehetett, irányítása mellett kezdte tudományos pályáját.
Oktatói és egyre bővülő tematikájú szakmai munkásságát a BTK Egyetemes Történeti Tanszékén (később Közép- és Koraújkori Egyetemes Történeti Tanszék) végezte. Éveken keresztül oktatta a magyar gazdaságtörténetet a Debreceni Egyetem közgazdász hallgatói számára is. Több tudományos-ismeretterjesztő folyóirat – Agrártörténeti Szemle, Történelmi Szemle, Rubicon, Debreceni Szemle, Debreceni Disputa) szerkesztőbizottsági tagja, az Egyetemes Történeti Tanulmányoknak szerkesztője, mintegy 8-10 OTKA pályázat sikeres témavezetője volt. Több PhD értekezést vezetett, illetve opponált, több tucat doktori védés bizottsági tagjaként, elnökeként működött közre.
Több ciklusban tanszékvezetőként, majd 1980 és 1986 között a Bölcsészettudományi Kar dékáni pozíciójában is méltán vívott ki elismerést. Az egyetemi szakszervezet titkáraként, a szakszervezet országos elnökségi tagjaként, majd 1980-tól 1990-ig a Felsőoktatási Tanács tagjaként éppúgy megbecsült vezetőnek számított, mint 1986-1993 között a Kossuth Lajos Tudományegyetem tanárképzési, majd oktatási rektorhelyetteseként.
1990-1994 között a debreceni önkormányzati képviselőtestület tagja, majd 1994-1998 között a debreceni III. választókerület országgyűlési képviselője volt. Az 1960-as évektől aktívan vette ki részét a tudományos közélet szervezéséből. A Debreceni Akadémiai Bizottság Társadalomtudományi és Történelmi Szakbizottságának elnöke, tudományos tanácskozások és konferenciák szervezője. Meghatározó szerepet játszott a határon túli tudományos kapcsolatok kiépítésében. Az Erdélyi Múzeum Egyesület akkori vezetőivel több mint egy évtizede kötötte az első együttműködési megállapodást, és másfél évtizeden át volt elnöke a határon túli magyar tanárok, orvosok, közgazdászok, könyvtárosok továbbképzését elősegítő „Ady Akadémiának”. Munkásságának elismeréseként választották három évre az MTA elnökségi tagjainak soraiba, az MTA AKT-tagjává és az MTA Doktori Tanácsának, az MTA II. osztályának tagjává.
Orosz István munkásságát Debrecen város önkormányzata Csokonai Díjjal (1995), a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat Bocskai István díjjal (1997) ismerte el. A szakszervezet és szakmai egyesületek javaslatára kapta meg a Felsőoktatás Kiváló Dolgozója (1970), a Munka Érdemrend ezüst fokozata (1985) kitüntetéseket és a Pázmány Péter díjat (1994). 2005-ben Magyar Köztársaság Érdemrend tisztikeresztje, 2015-ben a Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetésben részesült. 2008-ban lett Debrecen Megyei Jogú Város díszpolgára. A felsőoktatási együttműködésért az Eperjesi Egyetem kétszer tüntette ki, 2010-ben az intézmény bronz, 2020-ban ezüstérmével. 2022-ben az agrártörténeti kutatásokban elért kiváló eredményei, a felsőoktatásban vállalt feladatainak példaértékű teljesítése és a tudományos élet szervezésében elért sikerei alapján Kosáry Domokos-díjat kapott.
Orosz Istvánt a Debreceni Egyetem, Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Magyar Tudományos Akadémia saját halottjának tekinti.
Sajtóközpont
