Az 1912-ben alapított Debreceni Magyar Királyi Tudományegyetem 1921-ben vette fel Tisza István nevét, az egykori miniszterelnök emlékét és életművét a Kisfaludi Strobl Zsigmond által készült szobor is őrzi. Az egyetem a Főépület előtt álló alkotásnál tartotta ünnepi megemlékezését pénteken. Az emlékezők a magyar történelem kiemelkedő alakja előtt hajtottak fejet, akinek munkásságát alapjaiban határozta meg a felelősségtudat, a hazaszeretet és a nemzeti szolgálat. A megemlékezést két különleges évforduló is gazdagította, ugyanis 100 évvel ezelőtt leplezték le a Tisza István emlékét őrző szobrot, mely tíz éve nyerte el végső helyét a Debreceni Egyetem Főépülete előtt.
Bács Zoltán rektor ünnepi beszédében kiemelte: az egyetem története azt bizonyítja, hogy a tudásba, a tudományba és az emberekbe vetett hit képes túlélni háborúkat, válságokat, történelmi változásokat. A következő száz év egyetemének alapjait a jelenben rakjuk le - jegyezte meg az egyetemi vezető.
- Amikor a Főépület előtt, Tisza István szobránál állunk, egy évszázaddal ezelőtti közösség üzenetével is találkozunk. Azokéval, akik adományaikkal, szervezőmunkájukkal és személyes kiállásukkal fontosnak tartották, hogy Debrecen emléket állítson az egyetem ügyét segítő államférfinak. Akkori elődeink hálája most a mi felelősségünk is. Tisza István debreceni kötődése személyes és közéleti jelentőségű volt. A Református Kollégium egykori diákjaként ismerte azt a szellemi hagyományt, mely évszázadokon át megtartotta és formálta ezt a várost, a tanulás megbecsülését, a hitből fakadó kötelességtudatot, az önálló gondolkodás igényét és a közösség szolgálatát. A Református Kollégium szellemiségét is öröklő Debreceni Egyetem létrehozásának támogatásával e hagyomány előtt nyitott új lehetőséget, hozzájárult ahhoz, hogy a felhalmozott tudás országos jelentőségű intézményben fejlődhessen tovább és egy egész térség fiataljai előtt nyíljanak meg az új utak – fogalmazott a rektor.
Bács Zoltán hangsúlyozta, hogy Tisza István és Klebelsberg Kuno szobra arra a közös elismerésre emlékezteti a téren járókat, hogy a nemzet jövőjét a tudásra, az oktatásra és a tudományra kell építeni.
- Amikor az ország veszteségekkel, gazdasági nehézségekkel és bizonytalansággal küzdött, különös erő kellett az építkezéshez, ahhoz a meggyőződéshez, hogy a jövő érdekében egyetemet kell fejleszteni, kutatómunkát kell támogatni és a gyógyításnak korszerű otthont kell adni. Ez a döntés arról tanúskodott, hogy a tudás, a tehetség és az alkotóképesség a nemzet megújulásának nélkülözhetetlen erőforrása. A tudásba történő beruházás nemzedékek lehetőségeit teremti meg – vélekedett.
Az egyetemi vezető rámutatott: Tisza István 1918. október 31-i meggyilkolása és szobrának későbbi sorsa is arra figyelmeztet, hogy milyen súlyos következményei lehetnek annak, amikor az indulatok, az ideológiai szembenállás vagy pillanatnyi érdekek felülírják a történelmi igazság tiszteletét.
- Tisza István politikai döntéseit, meggyőződését és korának konfliktusait a történelemtudomány ma is kutatja és értelmezi. Egy egyetemhez hozzátartozik ennek a vizsgálódásnak a szabadsága és igényessége. A mi feladatunk nem a múlt megszépítése, nem a kényelmetlen tények elhallgatása, de nem is az, hogy leegyszerűsítő ítéletekkel helyettesítsük a történelmi megismerést. A mi feladatunk az igazság keresése, a tények feltárása és az összefüggések megértése. A Debreceni Egyetemnek nincs oka félni történelmi igazságtól, hiszen maga is ezt kutatja. Ez akkor is érvényes, amikor múltunk fájdalmas, vagy korábban kevésbé ismert fejezeteivel találkozunk. A tények feltárása és a személyes felelősség tisztázása mellett azonban meg kell őriznünk egymás emberi méltóságát és közösségünk bizalmát is – húzta alá Bács Zoltán.
A rektor arra is felhívta a figyelmet, hogy olyan egyetemet kell tovább építeni, ahol a tehetség kibontakozhat, ahol a tudás tisztelete együtt jár az ember megbecsülésével, és ahol a közösség tagjai megtapasztalhatják munkájuk jelentőségét, véleményük nyitott erejét.
- Ez a felelősség vezessen bennünket közös környezetünk, az Egyetem tér megújításának tervezése során is, hiszen az egyetemhez tartozó tereket ugyanúgy a következő nemzedékek számára formáljuk, mint oktatásunkat és tudományos műhelyeinket. Elődeink olyan fiatalokért dolgoztak, akiket még nem ismerhettek. Köztük értünk is. Most rajtunk a sor, hogy ugyanilyen távlatban gondolkodjunk. Mai döntéseinkkel, megkezdett kutatásainkkal, a hallgatóinknak átadott tudással és az egymás iránt tanúsított bizalommal megalapozzuk, hogy a Debreceni Egyetem a jövőben is a tudás, a teljesítmény, a fejlődés és az összetartozás intézménye legyen. A mi feladatunk ma az, hogy ezt az örökséget ne csupán megőrizzük, hanem tovább is építsük – zárta gondolatait a Debreceni Egyetem rektora.
Bács Zoltán beszédét követően a Bölcsészettudományi Kar Művészeti Központjának műsorát láhatták a jelenlévők (közreműködött: Györgyi Kata, Molnár Petra és Bakota Zalán, rendezte: Lakó Zsigmond).
Az eseményen zárásaként az egyetem, a fegyveres testületek, a kormányzat és a helyi önkormányzat, az egyházak, országos és helyi szervezetek képviselői helyezték el az emlékezés virágait a Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár díszőrségének felvezetésével Tisza István szobránál.
DE Sajtóközpont - BZ