A klímaváltozás miatt a Föld több régiójában növekszik a vízhiányos, tartós szárazság által befolyásolt területek kiterjedése. Ennek komoly következményei vannak a mezőgazdaságban is. Az angol nyelven a „dryland” szóval illetett száraz területek – gyepek, félsivatagok, sivatagok, sztyeppék és szavannák kiterjedése növekszik az éghajlat változásának következtében. Jelenleg kétmilliárd ember él ilyen régiókban, és a gabonatermő területek egy részét már ma is érinti a vízhiány és az aszály. Az előrejelzések szerint a jövőben újabb, a mezőgazdaság számára fontos helyszínek fognak „belecsúszni” ebbe a kategóriába. Magyarországon többek között például a Duna-Tisza közén lévő Homokhátság érintett ebben a folyamatban.
A téma szakértői szerint annak érdekében, hogy alkalmazkodjunk a klímaváltozáshoz, visszafordítsuk a sivatagosodást, és biztosítsuk az emberiség közel 40%-ának megélhetését, sürgősen szükség van a rossz állapotban lévő száraz élőhelyek helyreállítására. Az ENSZ által meghirdetett, 2021 és 2030 között zajló „A helyreállítás évtizede”, illetve az úgynevezett „Bonn kihívás” keretében sok ország tett vállalásokat globális szinten több millió hektár helyreállítására.
A probléma vizsgálatára szerveződött egy nemzetközi csapat, melynek magyar tagjai között vanTörök Péter, a Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar Ökológiai Tanszékének egyetemi tanára is. A kutatók szerint annak eldöntéséhez, hogy mennyire lehetnek sikeresek a nemzetközi élőhelyrekonstrukciós vállalások szükség van a megvalósíthatóság felmérésére, az eddigi sikerek és kudarcok számszerűsítésére. Erre vállalkozik a júliusban a neves Nature Ecology & Evolution szaklapban megjelent tanulmányuk, melyben a világ hat kontinensén összesen 174 helyszínen történt helyreállítási kísérletek adatait összegezték. Az általuk összeállított adatbázis 671 növényfaj 594 065 megfigyelési adatát tartalmazza. A munka célja az volt, hogy megvizsgálják: mennyire lehetséges magvetéssel javítani a helyszínek természeti állapotán.
- Az eredmények egyrészt optimizmusra adnak okot, hiszen a kiderült: a kísérletek egyharmada során a vetett fajok 100%-át sikerült visszatelepíteni. Az is kiderült ugyanakkor, hogy ezek kockázatos programok, mivel 17%-uk teljes kudarcba fulladt: esetükben egyetlen célfajt sem sikerült újra betelepíteni. A vizsgálatok eredményei szerint minél több magot vetnek el, továbbá minél nagyobbak egy növényfaj magvai, annál nagyobb a siker esélye. A sikert negatívan befolyásolta a helyszín szárazságának mértéke, emellett a növényfajok rendszertani hovatartozása, valamint életformája is szerepet játszott a megtelepedés sikerességében – tájékoztatta a hirek.unideb.hu-t Török Péter.
A TTK Ökológiai Tanszékének egyetemi tanára hozzátette: a kutatásba több magyar helyszínt is bevontak – a hazai adatok gerincét a Hortobágyi Nemzeti Park területén zajlott gyeprekonstrukciós és tájrehabilitációs projektek botanikai eredményei szolgáltatták.
A kutatók által fontosnak igazolt tényezők figyelembevétele segíthet abban, hogy a jövőben sikeresebbek legyenek a helyreállítással foglalkozó természetvédelmi projektek.
Sajtóiroda - TPL
A Föld hat kontinensének 174 száraz területén végzett élőhelyrekonstrukciós kísérleteket vizsgálta az a nemzetközi kutatás, amelyben a Debreceni Egyetem ökológusa is közreműködött. Az eredményeket a neves Nature Ecology & Evolution szaklapban publikálták.
