A kakukk a költésparazita fajok legismertebb képviselője hazánkban. Tojásit más madárfajok fészkébe tojja, ezzel áthárítva a fészekrakás és a fiókanevelés terhét a nevelőszülőkre, az úgynevezett gazdákra. Minden kakukk tojó csak egy, vagy csak néhány gazda tojásmintáját képes utánozni, ezért csak ezeket tudja sikeresen parazitálni. Az azonban kevésbé volt világos a kutatók számára, hogy a kakukk miként ismeri fel a megfelelő gazdafaját, és hogyan találja meg azok jól elrejtett fészkét.
A Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar Evolúciós Állattani és Humánbiológiai Tanszék, valamint az MTA-ELTE-MTM Ökológiai Kutatócsoport munkatársai hazánk egyik leggyakrabban parazitált gazdafaját, a nádasok szélén költő nádirigót vizsgálták.
- Az elmúlt 30 év kutatási eredményei egyértelművé tették, hogy a nádasok melletti fák és villanyvezetékek a kakukk fészekkeresési stratégiájának szerves részét képezik: a kakukk ezekről a kiülő helyekről leselkedve szemeli ki újabb és újabb áldozatai fészkét. A szakemberek korábban azt feltételezték, hogy a fészekparazita vizuális ingerek nyomán találja meg a gazdafészkeket, így főként olyan tényezők hatását vizsgálták, mint a fészek mérete, láthatósága, távolsága a legközelebbi kiülőtől vagy a nádas sűrűsége a fészek körül – idézte fel a korábbi álláspontot a hirek.unideb.hu-nak Marton Attila, a DE TTK Evolúciós Állattani és Humánbiológiai Tanszék PhD-hallgatója.
A kutatók hipotézise szerint a gazdák riasztóhangja – annak ellenére, hogy távol tartja a ragadozókat és költésparazitákat – egy kiaknázható információforrás a kakukk számára a fészek megtalálásában. Feltevésüket két kísérlettel és egy korrelációs vizsgálat segítségével tesztelték.
- Az első kísérlet során két percen keresztül figyeltük a tojó és hím kakukkok viselkedését, majd egy 3D kakukk modell segítségével fészekvédelmező viselkedést váltottunk ki a nádirigókban, mialatt feljegyeztük a kakukkok riasztásra adott válaszát. A kakukkok nemtől függetlenül érdeklődtek a gazdájuk, a nádirigó fészekvédelmező viselkedése iránt. Mivel a kísérleti berendezés miatt nem lehetett egyértelműen eldönteni, hogy a kakukkok érdeklődését a riasztó gazda hangja vagy látványa keltette fel, egy második kísérlet során csak a nádirigó riasztóhangját, illetve kontrollként a balkáni gerle hangját hallhatták a kakukkok. Az első kísérlet eredményeihez hasonlóan, a második kísérlet során is a gazdafajuk riasztóhangjára reagáltak a kakukkok – fejtette ki a vizsgálati módszereket Marton Attila.
Arra a kérdésre, hogy mi a riasztás ára a nádirigók számára korábbi években gyűjtött fészekellenőrzési adatok nyújtottak választ: a nádirigófészkek rendszeres ellenőrzésekor a kutatók azt is feljegyezték, hogy észleltek-e riasztást a fészeknél, illetve tartalmazott-e az adott fészek kakukktojást vagy sem. Az adatok elemzése révén kiderült, hogy a riasztásra hajlamos nádirigó szülők fészkei nagyobb valószínűséggel voltak a kakukk által parazitálva, mint a fészkek ellenőrzésekor nem riasztó párok fészkei.
- A kutatás eredményei arra mutatnak rá, hogy az amúgy a gazda számára előnyös fészekvédelmezés adott körülmények között káros mellékhatással is járhat a gazda számára, hiszen felfedheti a gazda fészkének hollétét a közelben hallgatózó fészekparaziták előtt – jelentette ki a kutatás levelező szerzője.
Marton Attila hozzátette, hogy a gazdák riasztóhangja fontos szerepet játszhat a fészekparaziták gazda-specificitásának stabilizálásában is: a fészeklakó kakukkfióka megtanulhatja nevelőszülei riasztóhangját, ami alapján felismerheti saját gazda-faját később, amikor felnőttként fészkeket keres.
A kutatáseredményeit a neves Nature lapcsaládhoz tartozó Scientific Reports-ban publikálták a kutatók.
A kutatást a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal NN118194-es számú pályázat támogatta.
Sajtóiroda - TPL
Fotók: Marton Attila, Cristian Mihai, Morvai Szilárd
