Miközben az alultápláltságban szenvedők száma az utóbbi évtizedekben enyhén csökkent a Földön, addig az éhezés teljes felszámolása még továbbra is csak illúzió – fogalmazott Fróna Dániel, a Debreceni Egyetem Gazdaságtudományi Kar Vidékfejlesztés, Regionális Gazdaságtan és Turizmusmenedzsment Intézet PhD-hallgatója.
A szakember kifejtette: a bolygó népességének jelentős része az éhezést, a nem megfelelő mennyiségű kalóriabevitelt, vagyis az alultápláltságot sajnos napi létállapotként éli meg. Afrikában a népesség csaknem harmada, Közép-és Dél-Ázsiában a népesség negyede, míg Európában és Észak-Amerikában a lakosság 2 százaléka veszélyeztetett az élelmiszerellátás tekintetében.
Az utóbbi években, míg Ázsiában a súlyos élelmezés bizonytalanságban élők száma majdnem 30 millióval csökkent, addig Afrikában 40–45 millióval emelkedett. A „fekete kontinensen” a Szaharától délre eső területeken a legrosszabb a helyzet. Ott a gyermekek nagyrésze fejlődésükre rossz hatást gyakorló, nem megfelelő mennyiségű és minőségű élelmiszert fogyaszt. Az extrém szegénységben élők aránya kiugró (70 százalék feletti) értéket képvisel például a Kongói Demokratikus Köztársaságban, ahol az alultáplált kicsinyek aránya 25 százalék körüli. Ellenpélda az Amerikai Egyesült Államok, ahol mindkét mutató 1 százalék körül mozog – állapította meg a szerző.
Hozzátette: az éhezés során a test elkezdi metabolizálni, átalakítani azokat az elraktározott tartalékokat, amelyek elengedhetetlenek a funkciók ellátásához. Végül a szervezet önmagát fogyasztja azzal, hogy megpróbálja kivonni a létfontosságú szervekben lévő fehérjéket, energiát. Ez a gyermekek növekedésében és fejlődésében rendellenességhez vezethet.
A világ élelmezési problémáira válaszul az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) 2000-ben úgynevezett millenniumi fejlesztési programot fogadott el. Ennek legfőbb célkitűzése az éhezéssel szorosan összefüggő szegénység 50 százalékos csökkentése volt 2015-re, melyet azonban nem tudtak elérni, a jelenség csak mérséklődött az elmúlt két évtizedben. Legfrissebb adatok szerint jelenleg a világ népességének 10 százaléka, azaz körülbelül 760 millió ember él kevesebb, mint napi 2 dollárból. Ennek ellenére a globális alultápláltság szintje folyamatosan csökken, az 1990-es mintegy 25 százalékról 2015-re 15 százalékra esett vissza.
Fróna Dániel kiemelte: a kedvező tendencia ellenére körülbelül 50 ország várhatóan még 2030-ig sem éri el az alacsony éhségszintet. Az előrelépés, a megfelelő mennyiségű és minőségű étel előállítása, a fenntartható mezőgazdaság kialakítása azonban lehetséges. Ez viszont nem egyszerű feladat, ellene hat például az éghajlatváltozás, a sokfelé tapasztalható elsivatagosodás valamint, hogy egyes országokban hosszan elhúzódó kül- és belpolitikai konfliktusokkal néznek szembe – jegyezte meg a szakember.
A szerző szerint az éhséget egyebek mellett azért is „illik komolyan venni”, mert ennek során az egyénnek előbb csak kényelmetlenség érzése alakul ki, majd idővel a táplálék megszerzésének reményében akár az agresszív reakciókig is eljuthat. A történelem során láthattuk és a jövőben is látni fogjuk, hogy az emberek éhes tömegei veszélyt jelentenek, hatására erősödhet a világ fejlett országaiba irányuló migráció.
Sajtóiroda – OCs
