- Rendkívül nagy jelentőségük van az őshonos kecskefajtáknak Kenyában, ezek az állatok ugyanis az extenzív tartásmódban, a hagyományos pásztorkodási életformához alkalmazkodva a mai napig nagyon sokaknak biztosítanak megélhetést. Különösen azokban a régiókban meghatározó a szerepük, ahol a mezőgazdaság más formái helyett csak az olyan jó ellenállóképességű, igénytelen állatok legeltetése lehetséges, mint amilyen a kecske. Ez igaz az egész kelet-afrikai régióra is – mondta el a hirek.unideb.hu-nak Kusza Szilvia.
A DE Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar (MÉK) Agrár Genomikai és Biotechnológiai Központ (ÁGBK) állatgenomikai kutatócsoportjának vezetője hozzátette: Kenyában még mindig kevés figyelmet fordítanak az őshonos kecskefajták megőrzésére.
- Ahogy azt az eredményeink is alátámasztják, a vizsgálatunkba vont kecskefajták genetikai sokfélesége, illetve effektív populációmérete is alacsony. Ezek az értékek egyébként a FAO (Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet) által is ajánlott határértékek alatt vannak. Ez az állapot hosszú távon nem fenntartható, és veszélyezteti a hagyományos, extenzív kecsketartást Kenyában. Amennyiben genetikailag leromlanak a helyi fajták, az beláthatatlan következményekkel jár a helyi társadalmakra nézve is – fejtette ki Kusza Szilvia.
Ezeken a területeken az állattenyésztés – köztük a kecske is – nem tervszerűen, szervezett módon történik. Ez a gyakorlat nagymértékben veszélyezteti a biodiverzitást a populációk szintjén.
- A genetikai sokféleség biztosítja azt az alkalmazkodóképességet, ami nélkülözhetetlen a túléléshez a jelenleg is zajló éghajlatváltozás közepette. Vizsgálatunk során csaknem 7400, 1983 és 2022 között született kecske törzskönyvi információinak felhasználásával elemeztük a galla és az egész kelet-afrikai régióban elterjedt, úgynevezett kis kelet-afrikai kecskefajták populációszerkezetét és genetikai sokféleségét – mutatta be a kutatási projekt részleteit Nelly Kichamu, a tanulmány első szerzője, aki az AGBK állatgenomikai kutatócsoport keretei között folytatja PhD-tanulmányait.
Nelly Kichamu elmondta: az eredmények alapján a galla és a kis kelet-afrikai fajta populációi esetében 14,6, illetve 14,5 generációig lehetett nyomon követni az állatok származását, azonban csak 6, illetve 5 generációig a teljes családfákat rekonstruálni.
- A törzskönyvi adatok hiányossága a generációk számának növekedésével arányosan nőtt. Mindkét fajtában megfigyeltük a beltenyésztési együttható generációnkénti növekedését. A populációk genetikai variabilitásának 50 százalékát a galla esetében 3, míg a kis kelet-afrikai fajta esetében 1 ős adta. Az effektív populációméret szintén kis értéket mutatott mindkét fajtában. Eredményeink a beltenyésztési és rokonsági együttható jelentős növekedését is mutatják, amely a törzskönyvi adatok hiányossága és az extenzív tartási mód miatt még alulbecsült is lehet – részletezte főbb eredményeiket a kutató.
Kusza Szilvia hozzátette: a fenntartható állattenyésztés érdekében egyensúlyt kell kialakítani a géntartalék-védelem és a gazdasági érdekek között.
- A termelékenység a legkiválóbban termelő egyedek szaporításával javítható, generációról generációra. Ez azonban csökkenti a genetikai sokféleséget, növeli a beltenyésztettséget, hosszú távon pedig a fajta alkalmazkodóképességét is rontja. Ez azt eredményezheti, hogy amennyiben megváltozik a környezet vagy éppen a vásárlói igények, már nem lesz meg a populációban az a potenciál, amelynek révén az új feltételekhez alkalmazkodni tudjon. A megoldás olyan tenyésztési programok kialakítása lehet, amelyek egyaránt figyelembe veszik a gazdák rövid távú érdekeit, hogy sok és jó minőségű terméket állítsanak elő az állataik, továbbá a központi tenyésztésirányítás segítségével a géntartalék-védelem szempontjai is érvényesülnek a fenntarthatóság érdekében – foglalta össze a kutatás vezetője.
A vizsgálati eredmények ezekhez a törekvésekhez nyújtanak segítséget és megteremtik a lehetőséget az őshonos kecskefajták genetikai állapotának és termelékenységének javítására Kenyában, illetve más, hasonló termelési adottságokkal rendelkező régiókban is.
- Ezen állatfajták meglehetősen régen és nem tervezett program keretében alakultak ki, a legelőkön lassan formálta őket a természet és az ember kölcsönhatása. Az alapító egyedek genetikai összetétele alapjaiban határozza meg a fajták genetikai arculatát és tulajdonságait. A törzskönyvi adatok, a pontos tenyésztési információk hiánya a mi vizsgálatunk számára is korlátot jelentett. Ezért a jövőben molekuláris genetikai adatokat is fel kell használniuk a kutatóknak, mivel ezek pontosabb és átfogóbb információkat adhatnak e kecskefajták genetikájáról. Szándékunk szerint mi is ebben az irányban folytatjuk majd a vizsgálatsorozatunkat – ismertette Kusza Szilvia.
A tanulmány az alábbi linken érhető el.
Sajtóközpont - ÉE
