Az 1673-ban törvény elé idézett, majd 1675-ben gályarabságra ítélt 41 protestáns lelkész és tanító nevét megörökítő oszlopon az életben maradottakat 1676. február 11-én kiszabadító Michiel de Ruyter holland tengernagy neve olvasható, valamint egy latin nyelvű felirat: „azon lelkipásztorok emlékoszlopa, akiket az evangéliumi hitükért és szabadságukért Magyarországról a nápolyi gályákra hurcoltak”.
- A 350 évvel ezelőtti események a gyász évtizedét jelentik, hiszen 1673-ban a jezsuiták szétkergették az eperjesi evangélikus líceum tanárait és diákjait, elindítva ezzel a magyar protestáns iskolarendszer átalakulását, amelynek egyik következménye, hogy olyan intézmények, mint a sárospataki kollégium, már nem tudták külföldre küldeni diákjaikat, de a Debreceni Református Kollégium átvette a küldő alma materek szerepét – fogalmazott beszédében Baráth Béla.
A DRHE rektora kiemelte: a hollandiai hittestvérek az eseményeket követően jobban odafigyeltek a magyarországi diákokra, ösztöndíjakat létesítettek számukra és a kapcsolat máig él, hiszen a közelmúltban ünnepelték Utrechtben, hogy Hollandiában 300 éve töretlenül létezik a magyar nyelvű igehirdetés.
A megemlékezésen a DRHE oktatói és diákjai mellett a DE is képviseltette magát.
- De Ruyter admirálist gyakran nevezik szabadítónak - ahogyan ez az emlékoszlopon is áll -, amit a magyar történelmi emlékezet gyakran szeret úgy látni, mint valamilyen fegyveres erővel kivívott szabadítást, vagy azzal való fenyegetést, mint ahogy ezt például Moldova György történelmi regénye is bemutatja. Ez azonban ellentmond a történelmi tényeknek. De Ruyter békés, diplomáciai eszközökkel, tárgyalással érte el célját. Nem kellett szablyával a kézben felszakítani a börtönrácsokat vagy eltépni a rabláncot. A holland admirális higgadt diplomáciája hatásosabb volt. Fontos ezt tudni ma is, hogy nem mindig az erő szava a leghatásosabb, hanem a béke barátságos hangja – mondta Pusztai Gábor, a DE BTK Néderlandisztika Tanszék vezetője.
A Gályarabok emlékoszlopa 1895 óta áll a Református Kollégium előtti Emlékkertben. Az emlékműnél - amely mára a magyar protestantizmus történetének szimbolikus jelentőségű alkotása - Baráth Béla és Pusztai Gábor helyezte el a két intézmény nevében az emlékezés koszorúját.
Sajtóközpont – BZs
