- Öröm számomra, hogy jelen lehetek az egyetem képviseletében azon a rendezvényen, ahol legkedvesebb munkatársaim polgármester úrtól átveszik a város kitüntetéseit. A nemzet egységének itt a régióban egy nagyon sajátos eleme a város és az egyetem kapcsolata. Az egyetem nagyon sokat köszönhet a városnak: többek között a létét, és azt, hogy tovább fejlődött az évszázadok alatt. A város és oktatási intézményrendszere esetében 500 éves az a bizalom, melynek nyomán már csak az a dolgunk, hogy nagyon szorosan együttműködjünk. Az egyetem és a város vezetőinek díszruháin a jelképes arany sújtások is azt mutatják, hogy az egyetemnek és a városnak ugyanazok az értékei, ugyanazért dolgozunk – hangsúlyozta Szilvássy Zoltán, a Debreceni Egyetem rektora a hétfői ünnepségen.
A rektor arról is megemlékezett, hogy hajdan, mikor a városba érkezett, egyetlen rokona volt Debrecenben: Görömbei András professzor, akiről elnevezték a Kölcsey Központ termét, amelyben az ünnepi közgyűlést tartották. Szilvássy Zoltán végezetül megköszönte a város polgármesterének azt az együttműködést és barátságot, amely különleges perspektívát ad a város legnagyobb oktatási intézményének.
Papp László polgármester ünnepi beszédében szintén kiemelte a város és az egyetem kiváló kapcsolatát, és köszönetét fejezte ki, hogy a város és az egyetem most együtt ünnepelhet – különös tekintettel arra, hogy 1956. október 23-án az egyetemi diákság nagy szerepet játszott abban, hogy Debrecen méltó legyen az 1848-’49-es hagyományaihoz, ahhoz a szabadságeszméhez, amely 1849-ben is vezérelte a várost, és befogadta Magyarország kormányát. 1956-ban pedig az országban elsőként indította útjára a küzdelmet a magyar szabadság kivívásáért. Papp László úgy fogalmazott: 1956. október 23. a hazaszeretet, a szabadságvágy és a jövőbe vetett hit győzelme volt Debrecenben is.
- Amikor megemlékezünk a 67 évvel ezelőtti ősz történéseiről, akkor debreceniként legyünk büszkék arra, hogy a debreceni diákok tüntetése és felvonulása volt 1956. október 23-án a forradalmi események nyitánya. 1956 októberében diákok és művészek, munkások és értelmiségiek együttes erővel, de békés úton, fegyverek nélkül igyekeztek változást elérni a diktatúrával szemben, a szovjet hadsereg fenyegető árnyékában – tette hozzá a polgármester.
A hagyományok szerint a város az október 23-ai nemzeti ünnep alkalmából köszönti azokat a polgárait, akik kimagasló értékeket hoztak létre szakmájukban, és ezzel Debrecennek is nagy szolgálatot tettek.
Idén a Debreceni Egyetem több szakembere is elismerést vehetett át kiemelkedő tevékenységéért.
Hatvani-díjban részsült az orvostudomány területén végzett kiemelkedő tevékenysége, a jövőt megalapozó, maradandó értéket teremtő tudományos munkája elismeréseként Csanádi Zoltán, a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Kardiológiai és Szívsebészeti Klinikájának igazgatója és Illés Árpád, a Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Kar Belgyógyászati Intézet, Hematológiai Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára részesült.
Csanádi Zoltán egyetemi tanár, intézetvezető, klinikaigazgató, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, belgyógyász, kardiológus szakorvos. 1992-’95 között Kanadában dolgozott, ahol a szívritmuszavarok kezelésének új, katéteres és beültethető eszközös technikáit sajátította el. Hazatérését követően ezeket a módszereket sikerült Magyarországon meghonosítania. Az elmúlt 20 évben a Debreceni Egyetem Kardiológiai Klinikáján létrehozta az Aritmológiai Centrumot, amit az Európai Szívritmus Társaság hivatalos oktatóközpontként akkreditált. 2017-től a Kardiológiai Klinika igazgatója. 2002-ben PhD fokozatot szerzett, 2011-ben habilitált, 2016-ban kapta meg az MTA Doktora címet. 2019-’22 között a Magyar Kardiológusok Társasága elnöke volt, megkülönböztetett tagja az Európai Kardiológus Társaságnak és az Amerikai Kardiológus Kollégiumnak. Munkáját az Emberi Erőforrások minisztere 2021-ben az egészségügyben adható legrangosabb szakmai kitüntetéssel, a Semmelweis-díjjal ismerte el. Ugyanebben az évben Hajdú-Bihar Megyei Príma Díjjal tüntették ki. 2023-ban megkapta a Magyar Kardiológusok Társasága legmagasabb elismerését, a Társaság Aranyérmét.
Illés Árpád 1983-ban summa cum laude diplomázott általános orvosként a Debreceni Orvostudományi Egyetemen. Ezt követően belgyógyászatból, kardiológiából, hematológiából, valamint klinikai immunológia és allergológiából szerzett szakvizsgát. A PhD tudományos fokozatot klinikai orvostudományi területen 1999-ben szerezte meg, 2005-ben habilitált, míg az MTA doktora címet 2012-ben nyerte el. Az egyetem elvégzése után a Debreceni Orvostudományi Egyetem III. számú Belgyógyászati Klinikáján kezdte meg tevékenységét. 1988-tól egyetemi tanársegéd, 1995-től egyetemi adjunktus, majd 2003 júliusától egyetemi docens kinevezést kapott. 2003-tól immunhematológiai részlegvezető egyetemi docens. 2008-tól általános igazgatóhelyettesi feladat ellátására kapott megbízást a Belgyógyászati Intézetben. 2012-től a Belgyógyászati Klinika B Épületének vezetője és a Belgyógyászati Intézet Hematológiai Tanszékének vezetője. Évtizedek óta kiemelkedő, aktív oktatói tevékenységet végez magyar és angol nyelven egyaránt, az egyetemi oktatási szintek valamennyi formájára kiterjedően. Hazai és külföldi szaklapokban 656 publikációja jelent meg. Számos könyvfejezetet írt, illetve folyóiratok szerkesztésében is részt vállal. Kiterjedt együttműködési kapcsolatokkal, gyógyító, oktatói, és kutatói tapasztalatokkal rendelkezik.
Debrecen Város Hajós Alfréd-díja elismerést Csapó Lajosnak, Dávid Lászlónak és Makray Balázsnak ítélték oda. Mindhárom sportszakember kötődik a Debreceni Egyetem és sportegyesülete, a DEAC, illetve a DASE utánpótlás-képzési, verseny- és szabadidősport tevékenységéhez.
Csapó Lajos a DASE Diáksport Egyesületben sajátította el a gátfutás alapjait, majd a Debreceni Sportiskolába igazolt. 17 évesen lett ifi válogatott, 80 méteres és 300 méteres gátfutásban országos bajnokságot nyert. 1989-ben kezdődött pedagógusi és edzői pályafutása az Angyalföld téri általános iskolában. 1990-től az Olasz Focisuli berkeiben óriási ambícióval, bizonyítási vággyal vágott bele a fiatalok képzésébe. Két korosztállyal országos diákolimpiai döntőben vett részt, győzelmet és 6. helyezést értek el. Sok tehetséges gyereket fedezett fel, akik a DVSC csapatát erősítették (Kulcsár Tamás, Jeremiás Gergő, a Ludánszki-testvérek, Rezes László, Varga József, Tisza Tibor, Bódi Ádám, Ferenczi János). Közben a Pécsi Tudományegyetemen testnevelő tanári szakot végzett és UEFA B-licences labdarúgó edzői oklevelet is szerzett. 2006-tól a tanít a Debreceni Szakképzési Centrum Bethlen Gábor Közgazdasági Technikum és Kollégiumban, a DSI vezetésének felkérésére pedig hat évig atlétaedző volt. 2012-től iskolájában elindította a leány labdarúgást, ami rendkívül sikeresnek bizonyult. Tizenegyedik éve a Magyar Labdarúgó Szövetség Grassroots programjának vármegyei koordinátora.
Dávid László egyetemi évei alatt kezdett edzősködni, s a 2000-es évek elejétől dolgozik a debreceni kardvívósportért. A rendszerváltás után a cívisvárosi kardvívás a megszűnés határára került, ám a DEAC vívóműhelye Dávid László munkájának eredményeként az ország egyik legsikeresebb vívószakosztályává vált egy fővároscentrikus sportágban. Ő volt a 2017-ben megalakult Interfencing DSC egyik alapítója. Jelenleg a DEAC vívószakosztályának vezetője és edzője. Legeredményesebb tanítványával, Battai Sugár Katinkával 9 éves kora óta dolgozik együtt. Dávid László tanítványa továbbá a junior korosztály hazai ranglistájának élmezőnyébe tartozó Bányay Marcell és K. Szabó Mátyás is. A kadétok között ugyancsak az ő szakmai irányításával készül a sokra hivatott Kónya Csenge, valamint Wladimir Véda többszörös magyar bajnok utánpótlás versenyző is. Évtizedes munkájával számos tehetséget nevelt a debreceni vívásnak, köztük felnőtt olimpikont és világbajnok versenyzőt debreceni színekben, valamint utánpótlás világklasszisokat, a jövő reménységeit. 2021 óta az ő szakmai irányításával készül a háromszoros paralimpiai ezüstérmes Osváth Richárd is.
Makray Balázs labdarúgó, korábbi ifjúsági B és olimpiai válogatott kerettag. 1973 óta tevékeny résztvevője a debreceni sportéletnek. 1973 és 1974 között az akkor NBI B-s DVSC labdarúgója, majd 1977-ig vezetőedzője volt. Edzősködése alatt majdnem sikerült az első évben feljutni az NBI-be. Ezt követően a DVSC Módszertani Osztályán dolgozva több szakosztály koordinálásában is részt vett. Az 1980-as évek elején az elsőosztályú DMVSC pályaedzője lett. Ezt követően külföldön edzősködött. Hazatérése után a Debreceni Kinizsi, a DUSE, a DEAC és más megyei csapatok edzője volt. A DSI labdarúgóedzőjeként és a józsai Gönczi Pál Általános Iskolában utánpótlásedzőként tevékenykedett, ahol többek között Varga József későbbi válogatott labdarúgónak is megadta a kezdő szakmai segítséget. 2001-ben a Magyar Kupa-győztes DVSC szakmai stábjának volt tagja. Dolgozott a Hajdú-Bihar Megyei Közgyűlés Sportigazgatóságán, valamint a Debreceni Egyetem Testnevelés Tanszékén is. Számos egyetemi bajnokságban vezette győzelemre az egyetem csapatait különböző sportágakban. A Testnevelési Főiskola tanári szakán végzett. Az itt szerzett tudást később az edzőképzésben tudta hasznosítani. A Hajdú-Bihar, a Szabolcs-Szatmár-Bereg és a Jász-Nagykun-Szolnok megyei középfokú labdarúgóedzői tanfolyamokat vezette.
Sajtóközpont - CzA/ DMJV
Fotó: DMJV
