Életének 84. évében elhunyt Ács Géza, a Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Kar címzetes egyetemi docense.

Ács Géza 1939-ben született Mándokon. Orvosi diplomáját 1963-ban szerezte a Debreceni Orvostudományi Egyetem Általános Orvoskarán.

A végzés után a Kisvárdai Kórház Sebészeti Osztályán kezdett dolgozni, majd pályafutását 1966-tól Debrecenben, az akkor még Hajdú-Bihar megyei Tanács Kórházának Baleseti Sebészeti-Ortopédiai Osztályán folytatta. 1967-ben sebészeti, 1970-ben traumatológiai szakvizsgát szerzett. Munkahelyéhez mindvégig hű maradt. A Traumatológiai Tanszék 1987-ben történt megalapítása óta nagy lelkesedéssel vett részt az orvostanhallgatók és a szakorvosjelöltek képzésében. 1993-ban címzetes egyetemi docensi címet kapott, és tanszékvezető-helyettesként folytatta tevékenységét.

Nyugdíjazása után önkéntes segítői szerződéssel haláláig részt vett az intézmény gyógyító-, oktató-, kutatótevékenységében. Értékes tanácsaira elsősorban a gyermeksérültek ellátásában számíthattak munkatársai.

Ács Géza 20 éven át vezetőségi tagja, két cikluson keresztül főtitkára volt a Magyar Traumatológus Társaságnak, továbbá tagja volt a Traumatológiai és a Gyermeksebészeti Szakmai Kollégiumnak.

Elsősorban neki köszönhető, hogy a gyermektraumatológiai ellátás, mind a traumatológiai, mind a gyermeksebészeti osztályokon ma Magyarországon egységes elvek mentén, magas szakmai színvonalon működik. Törekvései nagyban hozzájárultak, hogy idén megalakul a Magyar Gyermektraumatológus Társaság.

2001-ben jelent meg Hargitai Ernővel közösen szerkesztett Gyermektraumatológia könyve, ami az első hazai szakkönyvként hiánypótló mű volt.

Két alkalommal kapott Kiváló Oktató elismerést. 2004-ben a Magyar Traumatológus Társaság Lumnitzer Sándor Aranyéremmel tüntette ki. 2006-ban Markusovszky Díjat, 2011-ben a Magyar Gyermeksebész Társaság Koós Aurél Emlékérmét kapta meg.

Ács Géza igazi közösségi ember volt. Számos traumatológiai és gyermektraumatológiai kongresszust, kurzust szervezett, többet nemzetközi résztvevőkkel. A magas szakmai színvonal mellett odafigyelt a társasági programokra, ami az ő esetében egyben nívós kulturális eseményt is jelentett.

Halála pótolhatatlan űrt hagy maga után.

Sajtóközpont

 

Dokumentumok