Farkas Endre holokauszt-túlélők gyermekeként született Hajdúnánáson, szüleivel 1956-ban menekült el Magyarországról Kanadába. Költőként és drámaíróként tizenegy kötetet jelentetett meg, műveit francia, spanyol, olasz, szlovén, török és magyar nyelvekre fordították. Első regényét, a Never, Again (Soha, még egyszer) című kötetet az 1956-os magyarországi események inspirálták, megjelenését a forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulójára időzítették.
Az Észak-Amerikai Tanszék docense, Molnár Judit az írót október 27-én a Debreceni Egyetemen köszöntve hangsúlyozta, hogy aktív kapcsolatot tart az intézmény Farkas Endrével, akit már többször is meghívtak felolvasást rendezni Debrecenbe. Az író új regényének megszületésében is segédkező Molnár Judit azt is előrevetítette, hogy Farkas Endre első regénye trilógiává nőhet a következő években.
A képzeletbeli Hajdúbékésen játszódó történet Farkas Endre családi traumáira épül, de nem történelmileg hiteles memoár, megőrizte a regény fikcionalitását.
- A gyermek ártatlanságának elvesztése jelenik meg a regényben, a magyarországi események hatására hirtelen fel kell nőnie a történetben szereplő hét-nyolc éves kisfiúnak – fogalmazott Farkas Endre, akit Kanadába lépve André Farkasként „anyakönyveztek”, ami ellen a szülei nem tiltakoztak, ugyanis a kommunizmusban ahhoz szoktak, hogy amit egy hivatalban mondanak, azt nem szabad megkérdőjelezni és kijavítani.
Az író a Debreceni Egyetemen azt is felidézte, hogy éppen akkor hagyták el az országot, amikor elsős volt az iskolában, amikor József Attila és Petőfi Sándor verseivel ismerkedett.
- Más kultúrában nőttem fel, mint amibe születtem. Lehet, hogy ha maradunk Magyarországon, akkor nem lettem volna író, szerettem volna például Kocsis és Puskás nyomdokaiba lépni – mondta Farkas Endre, akit számos kanadai irodalmi díjjal tüntettek ki, de elnyerte a 2012-es Berlin International Poetry Film Festival első díját is.
Sajtóiroda - SzL
