A hallgatók és az olimpiai bajnok találkozóját a Sportgazdasági és -menedzsment Intézet és a Nyirkos István Sporttudományi Szakkollégium szervezte nagy sikerrel, hiszen csordultig megtelt a GTK főépületének legnagyobb előadóterme.
Az olimpiai bajnok gyorskorcsolyázót a Debreceni Egyetem nevében Bácsné Bába Éva, a Sportgazdasági és -menedzsment Intézet igazgatója, a beszélgetés moderátora köszöntötte, egyben átadott számára egy egyetemi pulcsit, amelyet Liu Shaolin Sándor örömmel fogadott és rögtön fel is próbált.
Az már az élménybeszámoló elején világossá vált, hogy Liu Shaolin Sándor nemcsak egy nagyszerű sportoló, hanem egy kiváló humorérzékkel megáldott fiatalember is, így aztán nagyszerű hangulatban telt az élménybeszámolója a hallgatók körében.
- Most vagyok ezen az egyetemen először, és elmondhatom, hogy nagyon jó érzés itt lenni. Eddig három versenyen vehettem részt itt Debrecenben, és az itteniek sosem okoztak nekem csalódást. Most, hogy körülnézek, újra ezt érzem, nagy örömmel tölt el, hogy ilyen sokan eljöttetek – kezdte a gyorskorcsolyázó, aki a sportpályafutása kezdete mellett öccsével, a GTK-n tanuló olimpiai bajnok és hatszoros világbajnok Liu Shaoanggal való kapcsolatáról is sokat sztorizott az egyetemi élménybeszámolójában.
- Az öcsémmel véletlenül csöppentünk a téli sportágak világába 2000 szeptemberében. A szüleink szerették volna, hogy sportoljunk valamit, igazából sportolónak szántak minket, az elején egyfajta lefárasztás volt a részükről. Először úsztunk, de nem nagyon szerettük a vizet, mert mindig betegek voltunk, és így néztünk valami mást. Elmentünk egy jégpályára, és egyből beleszerettünk. Szerintem normális gyerekkorunk volt. Jártunk iskolába, edzésekre. Három-négy évvel ezután kezdett el komolyabbra fordulni a dolog, aztán gimiben volt egy nagy váltás. Mindketten egyéni tanrenden voltunk, próbáltuk összeegyeztetni az edzést a tanulással. Nálam a tanulás kicsit háttérbe szorult. Most érzem már úgy, hogy ez hiányzik. Mikor elküldtek minket a szüleink sportolni, nem azért tették, hogy olimpiai bajnokok legyünk, csak szerették volna, hogy egy egészséges életet tudjunk élni. Nagyon erős köztünk a szeretet. Sokan összekevernek, vagy azt hiszik ikrek vagyunk. Kértem is a pekingi olimpia után, hogy minél többen higgyék azt, hogy Ádó vagyok. Együtt nőttünk fel, és úgy neveltek, hogy szeressük egymást, és a nap végén, ha baj van, sokszor csak a testvéred van ott melletted, akire számíthatsz. Apa mondta mindig, hogy én vagyok a nagyobb, én vigyázzak Ádóra, neki meg, hogy mindenben hallgatnia kell rám. Mindent együtt csináltunk. Azt szoktam mondani, hogy ő a második kapcsolatom. Ádó világbajnoksága most azért volt különleges a négy aranyéremmel, mert nagyon sokan nem mentek el a hosszúra nyúló szezon miatt. Ugye egy teljes évig tartott ez a szezon, ami nagyon-nagyon hosszú időszak egy sportolónak. De ő odaállt, és így is meg tudta csinálni – méltatta testvére eredményét az idősebb Liu-fivér.
Liu Shaolin Sándor beszélt arról is, tisztán emlékszik a sportkarrierjét meghatározó élményekre.
- 2011-től jártam világversenyekre, de 2013 volt, amikor életemben először bejutottam a legjobb 16 közé és így aztán élőben, a tévéből láthattak engem versenyezni. Ezt óriási dolognak éltem meg. Igaz, a futamban utolsó lettem, de az érzés miatt örökre megmaradt. Akkor döntöttem úgy, hogy még komolyabban szeretném ezt csinálni. Az is volt a célunk, hogy ezt a sportágat feltegyük Magyország térképére. 2018-ban mikor megszereztük az első téli olimpiai aranyérmét, akkor lehetett egy olyan érzés az emberekben, hogy ez véletlen vagy kiugró eredmény volt. Az idei olimpián viszont megmutattuk, hogy ez igazán bennünk van, és ott tudunk lenni. Pekingben Ádónak nagyon szépen sikerült a versenyzés. És most itt ragadnám meg az alkalmat, hogy arra buzdítsalak titeket, hogy menjetek, csináljátok, sportoljatok valamit. Mert akárhányszor elmesélem az én sztorimat, nektek úgyis a ti sztoritok lesz mindig a legjobb – szólt a hallgatókhoz a 26 éves sportoló.
Természetesen érdekelte a hallgatóságot a pekingi olimpia 1000 méteres döntője utáni kizárás is.
- Aki követte, az tudja, hogy elsőként értem célba. Igazából jófejség volt tőlem, hogy miután engem kizártak, Ádó érmes lehetett – jegyezte meg viccesen. - A 1000 méteres futamon sok minden történt, újralőtték például. Fizikailag mindenki nullán volt már, és aki látta, tudta, hogy csak ketten voltunk már ott igazán a végén. Utolsó leheletemig küzdöttem, és megpróbáltam mindent kiadni magamól. Sosem voltam még annyira fáradt, fizikailag és mentálisan sem. Amikor ledőltem a szivacsra, és ugráltak rám, örültek, mondtam, hogy ne, mert nem kapok levegőt. Abban a pillanatban nem gondoltam, hogy ki fognak zárni, meglepetésként ért. Többször visszanéztem a futamot, és nem találtam meg azt a pontot, amiért így döntött a bíró. Óriási lépcsőfok volt ez az életemben, és egy új szituáció, amit megint csak meg kellett tanulni kezelni. Úgy mentem egyébként az olimpiára, hogy mindenképpen boldog vagyok, mert mindent megtettem annak érdekében, hogy sikeres legyek.
Liu Shaolin Sándor beszélt arról is, hogy neki mi is a versenyzés lényege.
- Összességében azért állok a jégre, mert szeretem csinálni, nem azért, mert elvárásaim vannak magam felé. Úgy gondolom, hogy sportolóként a sikert és a kudarcot is meg kell tanulni kezelni. Veszélyes, ha valakinek sokáig vannak jó eredményei, de tudni kell azt is, hogy egy sikertelen versenyből hogyan építsd fel újra magad. Szerintem a sportolók mindig a kudarcot tanulják meg először, hogy hogyan kell veszíteni. A tévéből látva mindig azt gondoltam, mennyire jó lenne ott állnom nekem is a versenyzők között. És amikor már ott álltam, akkor éreztem át, hogy milyen teher ez. Óriási segítség nekünk a sikerek és kudarcok feldolgozásában a stáb. Sportolóként egyébként én is könnyen felkapom a vizet. Ha nem megy az edzés, közben mindig arra gondolok, hogy kimegyek és felrúgom a kukát. Aztán mikor odaérek, mindig átgondolom, hogy miért is bántanám szegény kukát? Azt csinálom, amit szeretek, és nem stresszelem túl a dolgokat, a mának élek – avatott be a sportoló.
Az élménybeszámolón több külföldi diák is részt vett. Az egyik magyar szakos kínai hallgató például arról érdeklődött, hogy a kínai vagy a magyar nyelvet volt nehezebb megtanulni. Erre – szintén kínaiul – azt felelte az olimpiai bajnok, hogy mivel édesapjuk kínaiul, édesanyjuk pedig magyarul beszélt hozzájuk kicsi koruktól nap mint nap, így igazából nem is érezte ezt tanulásnak, ez egy természetes folyamat volt náluk.
Li Shaolin Sándor azzal zárta élménybeszámolóját, hogy a következő és legnagyobb cél most az egyéni olimpiai bajnoki cím. A hallgatóság nagy örömére elhozta a magával a Debreceni Egyetemre a pekingi váltó bronzérmét, amelyet a résztvevők is sorra megcsodálhattak, majd jónéhány közös kép is készült az olimpiai bajnokkal.
Sajtóiroda - PKZs
