Tamássy Lajos (1923-2019)

Életének 96. évében elhunyt Tamássy Lajos, a Természettudományi és Technológiai Kar professor emeritusa, a Publicationes Mathematicae nemzetközi folyóirat főszerkesztője, a Geometria Tanszék egykori vezetője. Tamássy professzort a Debreceni Egyetem saját halottjának tekinti.

Egy példaadó életút

 

„Nagy dolog volt debreceni polgárnak lenni. Esküt kellett tenni, törvények írták elő, s akit polgárává fogadott a város, az a koporsójára is ráírathatta: debreceni polgár” – írta egykor Szabó Magda.


Tamássy Lajos matematika professzor, akitől most búcsúzunk, debreceni polgár volt a szó legnemesebb értelmében. Csodálatos talentumot kapott: a matematikai kreativitás és a többdimenziós geometriai objektumok világában való biztos tájékozódás ritka képességét – és jól sáfárkodott ezzel a talentummal, noha pályája nem volt könnyű.


A négy osztályos elemi iskola elvégzése után, tíz éves korában Pécsett, a Zrínyi Miklós Reáliskolában kezdte el középfokú tanulmányait, és itt szerzett érettségi bizonyítványt 1941-ben. Már a háborús években jártunk. Katonai szolgálat, majd 1944 őszétől frontszolgálat következett. Megsebesült, és a visszavonulás során Németországban amerikai hadifogságba esett. Viszonylag gyorsan szabadult, de csak 1946 tavaszán tudott visszatérni szülővárosába. Itt ősszel, az utolsó utáni pillanatban, sikerült beiratkoznia az egyetem matematika-fizika-ábrázoló geometria szakára, és elindulhatott azon az úton, amelyre érdeklődése és tehetsége predesztinálta.


1951-ben vette kézhez diplomáját. Rövid ideig a Debreceni Gépipari Technikum tanára volt, majd a Szegedi Egyetemre került tanársegédként. 1952-ben Debrecenben életre szóló házasságot kötött az oktatás és kutatás iránt ugyanúgy elkötelezett Lentei Ilonával, az Elméleti Fizika Tanszék későbbi professzorával. 1953 januárjában tanársegédi kinevezést nyert az akkori Kossuth Lajos Tudományegyetem Matematika Tanszékére – hogy aztán 66 éven át szolgálja azt példamutató odaadással és hűséggel, végigjárva minden lépcsőfokot.


Tudományos munkásságát annak a Varga Ottó professzornak az irányításával kezdte el, aki az 1940-es években elhozta Debrecenbe a kor aktuális differenciálgeometriai témáit, és rövid idő alatt nemzetközi rangú kutatócsoportot alakított ki maga körül. 1957-ben egyetemi doktor, 1962-ben megszerezte a kandidátusi, 1974-ben pedig a matematikai tudományok doktora fokozatot.


A fokozatszerzéshez vezető munkáiban nehéz és olyan absztrakt problémákat tárgyalt, melyeknek életközelbe hozása a kívülálló számára lehetetlen vállalkozásnak tűnhet. Időnként azonban bekövetkezik a matematika csodája: egy látszólag teljesen öncélú probléma kapcsán megszületett elmélet váratlanul alkalmazást talál a fizikai világ leírásában. Ilyen fajta kisebb csoda a Tamássy Lajos által tanulmányozott struktúrákkal is megtörtént: egyikükről kiderült, hogy alkalmas keretül szolgál mind a relativisztikus hullámegyenlet, mind a Higgs-mechanizmus tárgyalására, egy másikukra pedig új típusú általános térelmélet építhető.


Tamássy Lajos 1975-ben kinevezést nyert a Geometria Tanszék élére, és 15 éven át töltötte be e pozíciót. Hatását tekintve ez a másfél évtized pályájának egyik legfontosabb szakasza: következetes és szívós építkezés a jövő érdekében. A differenciálgeometria az 1950-es évekkel kezdődően igen gyors ütemben drámai változáson ment át, amely egyaránt érintette fogalmi apparátusát, nyelvezetét és módszereit. Tamássy Lajosra várt a feladat, hogy megfelelve a kihívásoknak, a felhalmozott értékek megőrzése mellett új vágányra állítsa át az itt folyó kutatásokat. Ehhez a meglevő, de vegetáló nemzetközi kapcsolatrendszerbe életet kellett lehelnie, s egyben nyitnia kellett új irányokba, elsősorban a „debreceni témákban” akkor vezető szerepet játszó Japán felé. Gondoskodni kellett az utánpótlásról. Tanszékvezetői munkássága 15 évében ugyanennyi disszertáció készült el az irányításával – felpezsdült az élet, kitágult a horizont.


Nyugdíjba vonulásának éve 1994, ezzel azonban csak státusza változott, aktivitása nem: egyetemi előadásokat tartott, rendszeresen publikált, jelentős külföldi konferenciákon adott elő meghívás alapján, vezette a Doktori Iskola „Differenciálgeometria és alkalmazásai” programját. Már 1988-ban kinevezték a Publicationes Mathematicae nemzetközi folyóirat főszerkesztőjévé, s ezt a fontos feladatkört halála napjáig betöltötte. Fáradságot nem ismerő, igényes és pontos szerkesztői munkájának köszönhetően ez az addig is elismert folyóirat még magasabb osztályba lépett.


Tamássy Lajos a differenciálgeometria, ezen belül a Finsler-geometria világszerte ismert és elismert szaktekintélye volt, aki egy sor nagyjelentőségű eredménnyel gazdagította a matematikát. Az 1990-es évektől számos kitüntetésben és díjban részesült: Szele Tibor Díj, Szentgyörgyi Albert Díj; a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje, tisztikeresztje, középkeresztje; az MTA Eötvös József-koszorúja. Nyugdíjba vonulása után elnyerte a professor emeritusi címet, a múlt év novemberében pedig átvehette a Debreceni Egyetem által adományozható legmagasabb kitüntetést, a Díszérmet.


Felvillantva egy ilyen gazdag és nagyívű életút néhány állomását, és megkísérelve leltárba venni, mi mindent hagyott maga után, Csokonainak a Református Kollégium homlokzatán olvasható szavai jutnak eszünkbe: „Századjai az elmulásnak átaladják ötet egymásnak, és megörizik hüséggel.”.

Győry Kálmán, Hajdu Lajos, Szilasi József