Hogyan lehet a magyar mezőgazdaságot az egyre gyakoribb aszályokhoz, vízhiányhoz és magasabb hőmérsékletekhez alkalmazkodóvá tenni? Milyen hatásai vannak az éghajlatváltozásnak a vízgazdálkodásra, a talajra, a növények stressztűrésére? Milyen változtatásokat követel a termesztéstechnológia területén, továbbá hogyan segíthetnek a precíziós gazdálkodási eszközök és a biostimuláció? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre keresték a választ a szakemberek a Debreceni Egyetem (DE) Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar (MÉK), valamint az Agrár Kutatóintézetek és Tangazdaság (AKIT) által szervezett szakmai kerekasztal-beszélgetésen a Farmer Expón.
Magyarországon a hőmérsékleti küszöbérték (17,1 Celsius fok) alapján meghatározott nyár átlagos időtartama az 1971-1980-as időszakhoz képest 2011-2019-re mintegy 50 nappal hosszabbodott.
- A szárazodó klímában már nem a maximális termés elérése a cél, a megfelelő stratégia, hanem a hatékonyság javítása. A talaj, a víz, a tápanyagok, a növényvédő szerek, az energia és a munkaerő még hatékonyabb felhasználása. Ehhez azonban szemléletváltásra van szükség. A vizet korlátozott erőforrásként, a talajt pedig megőrzendő rendszerként kell kezelni, a technológiákat komplexitásukban kell összehangolni. A szárazodó klímához alkalmazkodva át kell gondolni a vetésszerkezetet, a fajtaválasztást, a talajművelést, a tápanyag-gazdálkodást és a növényvédelmet – sorolta a szakmai beszélgetés során Csajbók József, a DE MÉK Növénytermesztési, Nemesítési és Növénytechnológiai Intézet vezetője, aki szerint fontos a régi magyar agrártudás újraértékelése és korszerű körülmények közötti alkalmazása is.
Nagy Attila, a Víz- és Környezetgazdálkodási Intézet vezetője a víz helyben tartásának fontosságát emelte ki, Magyarországon ugyanis egyszerre van jelen a téli-tavaszi víztöbblet és a nyári vízhiány. Éppen ezért van kiemelt szerepe a vízvisszatartásnak. A téli-tavaszi víztöbbletet értékes készletként kell kezelni, és növelni kell annak talajban, illetve a tájban visszatartott mennyiségét. A víz megőrzéséhez hozzájárul a jó talajszerkezet, a szervesanyag-tartalom, a növényborítottság, a zöldtrágyázás, a talajélet és a tömörödés elkerülése is. A cél a lehulló csapadék minél nagyobb részének növényi hasznosítása.
- A talaj egy szuper organizmus, melynek mikroorganizmusai, gombái és földigilisztái alapvető szerepet játszanak a talajszerkezet kialakításában és fenntartásában, a vízbeszivárgás és a tápanyagforgalom szempontjából. A túlzott talajbolygatás és a nem megfelelő vegyszerhasználat, például peszticidek használata károsíthatja ezt az élő rendszert. Különösen fontos a talaj saját mikrobiális közösségének és biodiverzitásának megőrzése. A talajt nem pusztán „művelni”, hanem életben tartani és támogatni is kell – vélekedett Bíró Borbála, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) professor emeritája.
Makádi Mariann, a DE AKIT Nyíregyházi Kutatóintézet Talajbiológiai és Talajhasznosítási Osztály tudományos főmunkatársa a talajegészség fontosságát hangsúlyozta. Mint mondta: a szárazodó klímában a növénytermesztés során sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani a talaj szervesanyag-tartalmára, annak pótlására. Hiszen a szerves anyag javítja a talajszerkezetet, a víz- és tápanyagmegkötést, valamint élőhelyet biztosít a mikroorganizmusoknak. A cél, hogy a talaj fizikai, kémiai és biológiai funkciói összehangoltan működjenek, a növény, a talaj és a mikroorganizmusok kölcsönösen támogassák egymást.
- A vízhiányt már a látható tünetek előtt érzékeli a növény, a talajnedvesség, a levélhőmérséklet és a távérzékelési adatok monitorozása ezért kulcsfontosságú. A cél a szárazság-, hő- és UV-stressz korai felismerése és mérséklése. A biostimulátorok egyebek mellett támogathatják a gyökérfejlődést, a tápanyagfelvételt és a stressztűrést, de nincs általános recept, alkalmazásukat mindig a termőhelyhez, a növényhez és az adott stresszhelyzethez kell igazítani – tette hozzá Jócsák Ildikó, a MATE Növénytermesztési-tudományok Intézet docense.
A Komlósi István, a DE MÉK Állattudományi, Biotechnológiai és Természetvédelmi Intézet professzora által vezetett szakmai kerekasztal-beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy a száraz gazdálkodás jövője nem egyetlen „csodaszerben” vagy technológiai elemben, hanem a teljes gazdálkodási rendszer átalakításában van. Felhívták a figyelmet azonban arra, hogy nem feltétlenül kell azonnal átalakítani a teljes struktúrát. Érdemes először egy kisebb területen kipróbálni más talajművelést, vetésszerkezetet, illetve technológiát, mérni azok eredményeit és az adatok alapján fokozatosan változtatni.
A szakkiállítás sertéságazati szakmai fórumán Búza László, az Agrár- és Élelmiszergazdasági Minisztérium élelmiszergazdaságért, - forgalmazásért és műveltségért felelős államtitkára a sertéságazat kihívásairól beszélt, mint mondta: a hazai sertéstenyésztés az agrárgazdaság egyik meghatározó ágazata, az agrárkibocsátás mintegy 4 százalékát adja és csaknem 200 ezer ember megélhetését adja. Termelési értéke eléri az 1100 milliárd forintot. Az ágazat ugyanakkor komoly kihívásokkal néz szembe.
- A fogyasztói elvárások változnak, a napjainkban még inkább fókuszba kerülő egészséges táplálkozás, valamint a sertéshússal kapcsolatos negatív sztereotípiák miatt a sertéshús-fogyasztás várhatóan tovább csökken. A termelőknek ezért az állategészséget, -jólétet és az átlátható termelést kell előtérbe helyezniük – ismertette előadásában Búza László.
A szakember úgy véli, a sertéstenyésztés versenyképességét rontja a magas takarmányköltség, a telepek és a termőföld szétválasztása, valamint a hiányos integráció. Búza László szerint a vadgazdálkodás és az állategészségügyi-járványvédelmi rendszer hiányosságai tovább növelik a sertéságazat kockázatait. Kitörési pontot az adatvezérelt, precíziós termelés, a digitalizáció, a korszerű takarmányozás és a jól képzett szakemberek jelenthetik.
- A fogyasztói piacon Magyarország egyik legfontosabb versenyelőnye az alacsony antibiotikum-felhasználás: egymillió kocára vetítve 8 ezer egység, szemben a spanyol 17 ezerrel vagy éppen a lengyel 32 ezerrel. A proaktív állatorvoslás révén egészségesebb élelmiszert tudunk biztosítani a fogyasztóinknak. A jövő kulcsa a sertéságazat egyes szereplőinek – takarmánytermelők, állattartók, állategészségügyi szolgáltatók, vágóhidak és kereskedők – nagyobb integrációja, a magasabb hozzáadott érték és a biztonságos, egészséges magyar sertéshús tudatos piaci pozicionálása – jelentette ki az államtitkár.
Az idei Farmer Expo kiemelt kertészeti rendezvénye a hazai tormatermesztés kihívásairól szóló konferencia volt. A szakmai fórumon elhangzott: a hajdúsági termőterület adja a magyarországi tormatermesztés csaknem 100 százalékát.
- A torma egyedi minőségű növény: a feldolgozók szeretik és előnyben részesítik a magyar tormát, az éves szinten megtermelt 11-13 ezer tonnás termés majdnem 90 százaléka – 8-9 ezer tonna – exportra kerül. Az egyedisége okán közgazdasági értelemben nagy lehetőségek, de éppen ezen sajátosságok miatt komoly kockázatok rejtőznek benne. Olykor padlón van az ára, ilyenkor a termelőnek rossz, amikor viszont aranyat ér, akkor a késztermék lesz drága, amivel versenyhátrányba hozzuk magunkat a piacon. Ez történt 2023-ban a zöldborsóval és a csemegekukoricával is, amikor a kínai és thaiföldi kukorica kiszorította a magyar termékeket az európai piacról – mutatott rá Apáti Ferenc, a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar Kertészettudományi Intézet vezetője, a FruitVeb Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács elnöke.
A szakember úgy fogalmazott: a tormát ilyen nehéz piaci és klimatikus környezetben is lehet jól termelni, de csak akkor, ha a piac szabályozott körülmények között működik. A szervezők célja nem titkoltan a párbeszéd elősegítése volt az ágazat szereplői között. Az intézetigazgató szerint a szakmaközi együttműködésben van tartalék, amelyet mozgósítani is szükséges, mert – mint mondta – Lengyelország egyre erősebb a tormatermelésben is.
A tormafeldolgozó-ipar egyik nagy hazai szereplője a Koch's Torma Kft. Palotás Gábor, a vállalat kutatás-fejlesztési részlegvezetője szerint a tormatermékek iránti keresletet erős szezonalitás jellemzi: Magyarországon a húsvét, Németországban és Ausztriában a karácsony idején mutatkozik jelentős kereslet. Hazánkban viszont visszaesőben a fogyasztás volumene, de uniós szinten is stagnál.
Véleménye szerint a tormatermékekre komoly kihívást jelentenek a modern konyhák részévé vált szószok. Ezért új, beilleszthető termékváltozatokra van szükség, illetve meg kell találni a helyét a grill és street food konyhában is.
Heit Lóránd, a kisüzemként működő pocsaji Heit-Tradíció Kft. tulajdonosa kijelentette: a magyar torma nemcsak alapanyag, hanem stratégiai termék, ezt felismerve az ágazati támogatásoknak jobban kellene támogatni a kis feldolgozókat is. Mint mondta: a tormatermékek piaci pozícióit országos és folyamatos kommunikációval lehetne érdemben javítani. A termékeket vonzóvá kell tenni – jelentette ki. A tulajdonos a torma jövőjét a prémium szegmensben látja, vagyis szerinte nem a legolcsóbb tormára van szükség, hanem minőségre, eredetre, korszerű csomagolásra és a termék mögötti történetre, amely vonzó a fiatalok számára is.
Sajtóközpont - ÉE/SzZsL