Pokolbéli víg napjaim – Faludy-est az oDEonban

A színház és a könnyűzene elemi erejű találkozásával zárult a Debreceni Egyetem népszerű kurzusa. A „Könnyű(?) – Zenész ÉLETutak” sorozat szemeszterzáró előadásán Faludy György világa elevenedett meg Balsai Móni és Szirtes Edina Mókus tolmácsolásában. Az est nemcsak irodalmi élményt, hanem fontos útravalót is adott a hallgatóknak: a figyelem és az értékteremtés tiszteletét.

A Debreceni Egyetem oDEon Színháza az idei félévben egy különleges tematikára fűzte fel előadásait: a színházművészet és a könnyűzene metszéspontjait keresték. Olyan alkotók fordultak meg a pódiumon, mint Hrutka Róbert, Farkasházy Réka vagy Dánielfy Gergő, a záróakkord pedig egy igazi összművészeti produkció, a Pokolbéli víg napjaim volt.

Végh Veronika, az oDEon Színház vezetője az előadás előtt hangsúlyozta: az egyetemi kezdeményezés célja, hogy a hallgatókhoz karnyújtásnyi közelségbe hozza azokat az értékes produkciókat, amelyek többet adnak egy egyszerű esti kikapcsolódásnál.

- Olyan elismert művészeket láthatnak a színpadon, akik véleményünk szerint valami pluszt adnak a hallgatók karrierjéhez, formálják szemléletüket az előadók életútján vagy művészeti produkcióján keresztül. Ebben a félévben a fő vonal a színház és a könnyűzene kapcsolata volt. Zárásként pedig egy olyan előadást hoztunk el, ahol egy színész és egy zenész megmutatja, mit tudnak együtt alkotni – fogalmazott a színházvezető, aki minden alkalommal a színházi etikett szabályait is igyekszik átadni az ifjú közösségnek.

Az est főszereplője Faludy György volt, akinek kalandos és gyakran tragikus életútját Végh Veronika személyes anekdotákkal hozta közelebb a fiatalokhoz. Mesélt a költő világjárásáról, a Recsken és az Andrássy úton elszenvedett kínzásokról, valamint arról a különleges, megalkuvást nem ismerő szeretetvágyról és elemi erőről, ami Faludyt jellemezte.

A Balsai Móni és Szirtes Edina Mókus alkotta duó pontosan ezt az elemi erőt vitte fel a színpadra. Balsai Móni érzékeny, mégis karcos felolvasásában Faludy szövegei nem távoli irodalmi emlékként, hanem húsba vágó realitásként szólaltak meg. Szirtes Edina Mókus hegedűjátéka és éneke pedig nem csupán aláfestés volt: a dallamok eggyé váltak a szöveggel, hol a börtöncellák ridegségét, hol a szabadság eufóriáját visszhangozva.

A produkció vizualitása is a belső szabadságvágyat hirdette: a háttérben Marc Chagall szürreális alakjai lebegtek a kivetítőn. A festő álomszerű képei tökéletesen rímeltek Faludy belső világára.

A szemeszter ezzel az előadással nemcsak véget ért, hanem bebizonyította, hogy a könnyű jelző a zenész életutak előtt csupán egy műfaji meghatározás, a tartalom ugyanis minden volt, csak könnyű nem. Az oDEon közönsége egy olyan esttel gazdagodott, amely Faludy szavaival élve segít túlélni a poklot, és értékelni a víg napokat.

Sajtóközpont-TB