A DE-t fenntartó Gróf Tisza István Debreceni Egyetemért Alapítvány kuratóriumi elnökének munkáját segítő, 57 hazai és nemzetközi szaktekintélyből álló Tudományos és Társadalmi Tanácsadó Testület szeptember 14-én alakult meg hivatalosan. Az alakuló ülésen a Nobel-díjas amerikai farmakológus is részt vett, aki maga is tagja a testületnek.
Videóüzenetében köszöntötte a szervezet tagjait és méltatta a Debreceni Egyetemet, valamint az intézmény tudományos tevékenységét.
- Örömteli, hogy a modellváltás nyomán a Debreceni Egyetem feltett szándéka, hogy a jövőben jelentős sikereket érjen el az innováció területén. A kutatói munka, a tudományos előmenetel alapja az autonómia, enélkül nem lehet fejlődni. A függetlenség egyúttal alkalmat ad a határokon átívelő újabb együttműködések kialakítására is, melyek segíthetik az innovatív kutatásokat. Az eredmények eléréséhez ugyanis gyakran arra van szükség, hogy számos egymástól eltérő tudományág szakértői közösen gondolkodjanak, ezt pedig csakis a kollaborációk tehetik lehetővé. Régóta dolgozom a Los Angeles-i Egyetemen, amely szintén független tudományos kutatóintézménynek számít - fogalmazott a professzor.
Kiemelte, hogy az egyetemtől mindig megkapta azt a támogatást, amire szüksége volt ahhoz, hogy előrébb jusson a tudományos munkásságában.
-Nagy megtiszteltetés számomra, hogy tagja lehetek a Tudományos és Társadalmi Tanácsadó Testületnek, melynek kiváló tudósok a tagjai, és ezzel hozzájárulhatok a Debreceni Egyetem további fejlődéséhez. A DE kiemelkedő kutatási programmal és tehetséges oktatókkal rendelkezik, és olyan stratégiát alkotott a jövőre nézve, mely utat nyithat számára a tudományos tevékenység magasabb szintjére, ezáltal pedig Kelet-Közép-Európa vezető felsőoktatási intézményévé válhat – fogalmazott videóüzenetében az amerikai professzor.
Louis J. Ignarro 1962-ben diplomázott a Minnesotai Egyetemen, majd 1966-ban farmakológiai PhD-t szerzett. Kutatóként a szív- és érrendszer élettanát és szabályozását tanulmányozza, a hetvenes évek vége óta a nitrogén-monoxid érrendszerre gyakorolt hatását vizsgálja. 1985 óta dolgozik a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetemen, az ő nevéhez fűződik a Nitrogén-monoxid Társaság létrehozása. 1998-ban Robert Furchgott-tal és Ferid Muraddal megosztva orvostudományi Nobel-díjat vehetett át a nitrogén-monoxid érrendszerben betöltött szignáltovábbító szerepének felfedezéséért. Élete munkásságát annak szentelte, hogy elősegítse a szív egészségét.
Tudományos munkásságáért megkapta a Merck kutatói díjat (1974), az Edward G Schlieder Alapítvány díjat (1973–1976), a Lilly kutatói díjat (1978), valamint a Canadian Medal of Merit (2008) elismerést is.
Tagja a Nemzeti Tudományos Akadémiának, a Nemzeti Orvosi Akadémiának, az Amerikai Művészeti- és Tudományos Akadémiának, valamint az Amerikai Filozófiai Társaságnak.
Sajtóközpont - BZ
