Halálával a magyar és a nemzetközi ortopéd közösség meghatározó alakja távozott, aki – egyetemi éveit is beleszámítva – 45 éven keresztül az alma materben, a Debreceni Egyetemen dolgozott.
Életútja 1959. július 13-án, Debrecenben kezdődött. Egyetemi tanulmányait az algériai Constantine városában kezdte, majd 1985-ben a Debreceni Orvostudományi Egyetemen szerezte meg általános orvosi diplomáját. 1990-ben ortopédiából, 2009-ben traumatológiából szakvizsgázott.
A betegellátó tevékenység mellett a tudományos kutatómunkára is kiemelt hangsúlyt fektetett. PhD fokozatát 1999-ben, a „CAB: Egy új típusú kiegészítő háti implantátum a scoliosis műtéti kezelése” című értekezésével szerezte meg. 2003-ban habilitált. A Magyar Tudományos Akadémia doktori címét 2015-ben szerezte meg, a következő évben pedig egyetemi tanári kinevezést kapott.
Több posztgraduális képzést sikeresen teljesített, így a párizsi Centre Hospitalier Universitaire Créteil által szervezett képzésen 1991/92-ben Diplôme d’Études Approfondies en Biomécanique et Biomatériaux fokozatot szerzett. 2003-ban a Debreceni Egyetemen egészségügyi menedzser diplomát szerzett, amelyet 2017-ben ugyanezen szak MSc képzésével egészített ki.
1985 és 1986 között a Kísérletes Sebészeti Intézet munkatársaként dolgozott. Gyógyító munkáját 1987-ben az Ortopédiai Klinikán kezdte meg. 2003-ban az Ortopédiai Klinika, valamint az Ortopédiai Tanszék vezetői feladatainak ellátására kapott megbízást. 2023-ban az integrált Ortopédiai és Traumatológiai Klinika, és az Ortopédiai és Traumatológiai Tanszék vezetőjeként tevékenykedett.
Szakmai érdeklődésének fókuszában a csípő- és térdízületi revíziós műtét, valamint a gerincdeformitások műtéti kezelése állt. Ez utóbbival összefüggésben új műtéti technikát, műszerállományt és implantátumot fejlesztett ki. Kiváló kutatóként foglalkozott továbbá a csípőízület biomechanikai vizsgálatával, biomechanikai anyagvizsgálati módszerekkel, a csontcement mechanikai és klinikai-allergológiai vizsgálatával, valamint implantátum, műtéttechnika, műtőasztal és műszerek fejlesztésével.
Szakmai tudásának bővítése érdekében számos külföldi tanulmányúton vett részt. 1990 és 1992 között a strasbourg-i Université Louis Pasteur Ortopédiai Klinikáján, a Hôpital Chirurgical Stéphanie-ban dolgozott klinikai orvosként; 1997 és 1998 között a londoni Royal National Orthopaedic Hospitalban gyarapította szakmai és tudományos ismereteit.
Számos hazai és nemzetközi tudományos társaság, valamint szakmai kollégium tagja volt. Ezek közül kiemelendő a Magyar Biomechanikai Társaság, amelynek egyik alapítója és több ciklusban elnöke, alelnöke volt. A 2008-ban indult Biomechanica Hungarica című folyóirat alapítója és főszerkesztője volt. Sokrétű tudományos érdeklődésének eredményeit számos közlemény és könyvfejezet őrzi.
Több évtizedes betegellátó, kutató és oktató munkáját nívós szakmai elismerések fémjelzik, köztük a Gábor Dénes díj (2013), a Dollinger Gyula Emlékérem (2016), valamint a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetés (2018).
Alkotói tehetségét az általa 1993-ban alapított és szívügyének tekintett Biomechanikai Laboratóriumban kamatoztatta, amelyet igazi tudományos-szellemi műhellyé fejlesztett, és ami az idők folyamán számtalan nyertes pályázat, szabadalom, sikeres doktori értekezés bölcsőjévé vált. Itt valósult meg a tudományos pályafutását megalapozó „Spine Knows Better” gerincszabályozó implantátumrendszer, vagy a térdprotézis beültetésben részesült betegek rehabilitációját elősegítő térdmozgató készülék.
Kimagasló, kitartó, áldozatos és szolgálatkész egyetemi szerepvállalásával jelentős mértékben hozzájárult az intézmény ortopédiai szakterületének töretlen és lendületes fejlődéséhez, példaként szolgálva a jelen és a jövő generációi számára. A magas szintű gyógyító-, oktató- és kutatómunka iránti elhivatottsága, precizitása és empátiája méltán tette őt ismertté és elismertté. Családja, barátai és kollégái szívében a nagyívű szakmai életút csupán töredéke csodálatos emberi jellemvonásainak, amelynek nyomában igazi kihívás tovább haladni.
Halálával pótolhatatlan űr keletkezett nem csak a családjában, hanem a szakmai és a tudományos életben egyaránt.
Emlékét, tanításait, szellemi örökségét az intézmény nagy odaadással és tisztelettel őrzi meg, és adja tovább a jövő nemzedékeinek.
Csernátony Zoltán Lajos professzort a Debreceni Egyetem, a Klinikai Központ és az Általános Orvostudományi Kar saját halottjának tekinti.
Sajtóközpont
