Régi barátok, egykori évfolyamtársak gyülekeztek, találkoztak akár több évtizednyi kihagyás után a Műszaki Karon, de a hangulat ugyanolyan volt, mint fél évszázaddal azelőtt: várakozásteli izgalom, viccelődés, és még némi nosztalgia is vegyült a viszontlátás örömébe.
- A nevünk ugyan többször változott az elmúlt 50 évben, de fő feladatunkat, a színvonalas mérnökképzést mindvégig sikeresen teljesítettük. Büszkék vagyunk arra, hogy új értelmiségi réteg képzésével gazdagíthattuk a debreceni felsőoktatást, amely hazánkban a leghosszabb folytonosságot mutatja a legfelsőbb szintű képzés területén. Az infrastruktúra fejlődésével új lendületet kapott a kar fejlesztése, lehetővé vált az oktatás tárgyi feltételeinek javítása, ami az oktatás színvonalának további növelését is eredményezte. Bizakodással tekintünk a jövőbe, hisszük azt, hogy a műszaki képzés képes lesz arra, hogy a jövő mérnökeit az elvárt követelményeknek megfelelő tudással lássa el, ezzel kielégítve a régió és az ország szakemberigényét – mondta ünnepi beszédében Szűcs Edit dékán.
A kar eredményeit Kalmár Ferenc tudományos dékánhelyettes ismertette, kiemelve a képzési kínálat folyamatos bővülését, a nemzetközi kapcsolatok egyre szélesebb körét, valamint a hallgatók és oktatók által elért kimagasló tudományos sikereket
– Számos nemzetközi konferencián tudtuk bemutatni kutatási eredményinket Indonéziától Kanadáig, az Egyesült Államoktól Japánig, így fiatal munkatársaink egy nemzetközi tudományos környezetben, illetve nemzetközi kutatócsoportokban végezhetik munkájukat – hangsúlyozta a dékánhelyettes.
A jubileumi diplomát Pintér Ákos általános rektorhelyettestől és Szűcs Edit dékántól vehették át az egykori hallgatók. A díszoklevelek átvétele után Holtság József, 1969-ben végzett hallgató idézte fel a több mint 50 éve történteket.
- 1966 májusában, amikor felvételiztünk, versenytársaknak tekintettük egymást, aztán sorstársak lettünk, majd az itt töltött három év alatt emberi kapcsolatok épültek, hiszen barátok, majd végzés után kollégák lettünk – emlékezett és emlékeztetett Holtság József.
Papp Péter kettős szerepben tartotta meg beszédét, hiszen egyrészt egykori hallgatóként, ugyanakkor a kar oktatójaként lépett a szónoki pulpitushoz, ahol humoros, ironikus, néha nosztalgikus beszédével megnevettette a közönség soraiban ülő egykori hallgatótársait és jelenlegi kollégáit is.
Sajtóiroda – BZs
