A Debreceni Egyetem (DE) Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar (MÉK) Víz- és Környezetgazdálkodási Intézetének tanácskozásán Debrecen integrált vízgazdálkodásában érintett szakmai szervezetek, intézmények és intézetek szakemberei egyeztettek.
- Karunk célja, hogy a Tisza vízgyűjtőterületének meghatározó oktatási-kutatási központja legyen. Fontos számunkra, hogy a felhalmozott tudásunkat, ismereteinket partnereink minél szélesebb körben hasznosítani tudják. Ez a tanácskozás egyedülálló abból a szempontból, hogy régiónkban először ülnek egy asztalhoz egyszerre a vízgazdálkodás részterületeinek szereplői, annak érdekében, hogy a hidrológia valamennyi szegmensét megvizsgálva segítsék Debrecen „okos” vízgazdálkodásának megteremtését. Szeretnénk, hogy az egyeztetés eredményeiről deklarátum szülessen, amely nemcsak intézményünk oktatási, kutatás-fejlesztési innovációs tevékenységét támogatja, de a döntéshozók számára is támpontot adhat – mondta a tanácskozás megnyitóján Stündl László, a Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar dékánja.
Balázs Ákos, a város alpolgármestere az elmúlt évek zöld fejlesztéseit bemutatva arról beszélt, hogy a Debreceni Egyetemmel és a szakmai szervezetekkel együttműködve jelentős eredményeket értek el a térség zöldgazdálkodása területén. Így valósulhatott meg a Civaqua-program első üteme és ennek részeként a Vezér utcai tó, megkezdte működését a Környezeti Ellenőrző Rendszer, összeállították a Zöld Kódexet és a Klímastratégiát. Megjegyezte, hogy Debrecen azért tud sikeres lenni, mert a maga terültén mindenki a legjobbat nyújtja, így a vízgazdálkodás iránt elkötelezett szakértők is. Ezt a komplex tudást állítják a város szolgálatába: minden fejlesztésben megjelenik a zöld gondolat, a helyi sajátosságokhoz igazított megoldásokkal.
Tamás János, a Víztudományi és Vízbiztonsági Nemzeti Labor szakmai vezetője, a DE MÉK Víztudományi és Környezetinformatikai Tanszék vezetője felhívta a figyelmet arra, hogy a víz a világon mindenütt a legfontosabb erőforrás, ezért fontos a lakosság vízbiztonságba vetett bizalma. Ennek a folyamatos bizalomépítésnek a legfontosabb eszköze a víztudomány. Ezért is van és lesz kikerülhetetlen szerepük az itt felhalmozott ismereteknek, a tudásmegosztásnak és -átadásnak, azaz összeségében az ENSZ 6. fenntartható vízgazdálkodási célok megvalósításának. Kiemelte: hazánkban egy új törvényi szabályozás alapján valamennyi településnek kötelező összeállítania integrált települési vízgazdálkodási tervet.
- Debrecen Megyei Jogú Város, a Debreceni Vízmű Zrt., valamint a Víztudományi és Vízbiztonsági Nemzeti Laboratórium között érvényben lévő kutatási együttműködési megállapodás célja, hogy a város vízgazdálkodásával kapcsolatos szakmai döntések előkészítése során a döntéshozók a legmagasabb szintű víztudományi eredményeket tudják figyelembe venni. A debreceni zöldfejlesztések sorából a vízgazdálkodási fejlesztések egységes önálló stratégiai anyaga még nem készült el, ennek a hiánynak a pótlását kívánja elősegíteni ez a rendezvény - tette hozzá Tamás János.
A Víztudományi és Környezetinformatikai Tanszék vezetője kiemelte: a tervezet kidolgozásánál a szakembereknek a környezeti tényezők mellett figyelembe kell venniük a lakosság számának alakulását, a vízfogyasztás és -igény változását, illetve a települési burkolt felületek méretének növekedését is.
A tanácskozáson elhangzott, hogy a Tisza vízgyűjtőterületén vízhiányos állapot alakult ki. Éppen ezért fontos Debrecen és agglomerációja számára, hogy a hatékony vízgazdálkodás érdekében a belvízelvezető-rendszerek jól karbantartottak legyenek, a vízpótló rendszerek zöld energiákat is használjanak. A csapadék felszíni beszivárgását növelni, míg a lefolyást csökkenteni kell. Meg kell változtatni azt a több évtizedes szemléletet, miszerint a vizeket el kell vezetni, ehelyett arra kell törekedni, hogy minél több csapadékot visszatartsunk, tárolni és megfelelően hasznosítani kell azt.
Kuhn András, Debrecen főkertésze elmondta: a városban folyamatosan monitorozzák többek között a zöldfelületek, a közlekedési terhelés mértékét, a légszennyezettség nagyságát és a hőszigetek kialakulását. Évente több mint 200 ezer kétnyári, 100 ezer évelő és egynyári növényt ültettek, 57 ezer fa gondozásában vesznek részt. Egyebek mellett a település zöldfelületeinek kialakításánál arra törekednek, hogy az adott területre hulló csapadékot a minél hatékonyabban hasznosítsák. A virágágyások tervezése során egyre nagyobb arányban használnak évelő növényeket, mivel azok jobban hasznosítják a vizet, kevesebb öntözést igényelnek.
- Debrecen felszíni és talajvízkészletéről elmondható: jelenleg a település belvízvédelmi tározói - a Vezér utcai tó kivételével - vízhiányos állapotban vannak, a Fancsikai tavaknak pedig nincs természetes vízutánpótlásuk. Az integrált települési vízgazdálkodási terv kidolgozásánál figyelembe kell venni, hogy a Civaqua-Tócó projekt megvalósítása során elmaradt a Brassói ér vízellátásának megoldása, egy üzemirányítási központ létesítése, valamint a rendszer ellátásához szükséges napelempark kiépítése. Ezen művek segítségével és a Civaqua további elemeinek megépítésével folyamatosan, kormányzott módon lehet majd a tározókat tölteni – fejtette ki előadásában Csűrös Krisztián, a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság igazgatója.
Gorján Ferenc, a Debreceni Vízmű Zrt. vezérigazgatója elmondta: Debrecen vízellátása 96 mélyfúrású kútból, megfelelő üzemmenetrend szerint termelt és tisztított 8000-10.000 éves kiváló minőségű vizekből, valamint a Keleti-Főcsatornára (KFCS) telepített felszíni víztisztítóműben előállított és távvezetékpáron ideérkező ivóvízzel történik, mintegy 1000 km hálózaton keresztül. A keletkező szennyvizek ugyancsak 1000 km hosszú csatornahálózaton, többnyire gravitációsan, néhol nyomottan jutnak el a szennyvíztisztító telepre, ahol olyan mértékűre tisztítjuk, hogy az a befogadó (Tócó) öntisztuló képességét és élővilágát nem befolyásolja.
- A kihívást a változó hidrológiai viszonyok - csapadék időbeli és térbeli eloszlásának drasztikus változása - okozza. Vízbázis oldalról ez az utánpótlódás mértékének módosulását jelenti, míg szennyvízelvezetési területén növeli a villámárvizek okozta kiöntés kockázatát. Ezekkel együtt kezelendő a gazdaság és iparfejlesztés, a lakosságnövekmény, valamint a fogyasztási súlypontok átrendeződése. A vízbázisok védelme érdekében ezért az általános kapacitásnövelő beruházások mellett a felszíni vízből származó vízellátó rendszer is fejlesztésre kerül, valamint a tisztított szennyvíz további tisztításából és az ehhez kevert felszíni vízből előállított ún. szürkevízzel biztosítjuk az ipari övezetek ellátását. Lakosság tekintetében nagyon komoly hálózatrekonstrukciós és új hálózati elemek kerülnek megépítésre. Szennyvíz oldalról, azaz vízminőség védelem tekintetében pedig a meglévő kommunális tisztító fejlesztése mellett külön ipari szennyvíztisztító létesül – hangsúlyozta Gorján Ferenc.
Nagy Attila, a DE MÉK Víz- és Környezetgazdálkodási Intézet igazgatója előadásában rámutatott, hogy a magyarországi, így Debrecen környéki vízkészletek klimatikus okok miatt soha nem voltak és lesznek még rövid távon sem állandóak. 10-ből 3-4 aszályos és ugyanannyi belvizes év fordul elő, ami vízbőséget vagy relatív vízhiányt okozhat. A feladat napjainkban ezeknek az ingadozásoknak a kiegyenlítése, amiben növekvő szerepük van a város talajainak és zöldfelületének is.
A vízgazdálkodás szakmaterületeit összefogó rendezvény keretében elhangzott az is, hogy a hajdúsági és a nyírségi rétegvizek állapotát is folyamatosan figyelik a szakemberek. Pallag térségében a vízutánpótlás hiánya miatt csaknem egy métert csökkent a talajvíz szintje és apadt az Aquaticum termálfürdőt ellátó termálkutak nyugalmi vízszintje is.
Sajtóközpont - ÉE
