- Amikor arról beszélünk, hogy teljesítmény, mi, magyarok büszkék lehetünk, hiszen számtalan nagy teljesítmény kapcsolódik hazánk szülötteihez. Tudósaink, kutatóink hozzásegítették az emberiséget ahhoz, hogy ma komfortosabban, jobb életminőségben tudjuk élni életünket. De ha teljesítményről beszélünk, nem hagyhatjuk ki a sportolókat sem. A Debreceni Egyetem és így a Gazdaságtudományi Kar hallgatói között több sportoló, olimpikon, sőt olimpiai bajnok tanul. Amikor egy sportoló, csapat felmegy a pályára, akkor egy közel azonos képességű ellenféllel méri össze tudását, erejét. Rakonczay Gábor teljesítménye azért egyedülálló, különleges és semmihez sem hasonlítható, mert ő a természet erejével, az óceán végtelenségével küzdött meg és kerekedett felül – mondta a közönségtalálkozó megnyitásaként Bácsné Bába Éva, a Debreceni Egyetem Gazdaságtudományi Kar stratégiai és kommunikációs dékánhelyettese.
A Sportgazdasági és -menedzsment Intézet vezetője úgy látja: az egyetemi sport klub, a DEAC sportolói mellett az egyetemi polgárság és minden fiatal számára inspirációt jelenthet Rakonczay Gábor teljesítménye.
A T5 Media Agency és a Debreceni Egyetem Gazdaságtudományi Kara által közösen szervezett közönségtalálkozón Rakonczay Gábor mesélt gyermekkoráról, a sportokhoz fűződő viszonyáról és a felfedezés iránti vonzalmáról.
- Tizenhárom éves voltam, amikor egy tanárom mesélt nekem a maratonról. Addig mindössze öt kilométeres távokat futottam és üvegbúrában éltem. Eszméletlen – gondoltam, ezt nekem is meg kell csinálnom. A környezetem azonban ledöbbent. „Megállsz a fejlődésben”, „kudarcélményt szerzel egy életre”, „majd öt év múlva (mert akkor a 18. életév volt a határ)” – ezeket hallgattam. Öt év? Nekem ez azt jelentette: soha. Ez egy pénteki napon történt. Szombaton a családi ebédet követően indultam el „játszani” az egyik öcsémmel, aki biciklivel kísért. Tél közepén négy óra múlva értünk haza, a szüleink teljes megdöbbenésére. Azt követően apukám elbeszélgetett velem arról, hogy nem kell mindent megcsinálni, amiről az iskolában tanulok – elevenítette fel Rakonczay Gábor.
Hozzátette: erre a teljesítményére büszkébb, mint a Déli-sark elérésére és a mai napig kapaszkodót jelent számára ez az élmény.
Az Atlanti-óceánon sikeresen teljesített expedíció volt Rakonczay Gábor utolsó extrém útja. A találkozón beszélt a jövőbeli terveiről, azt mondta, a következő tizenkét évét a sport területén a futásnak szeretné szentelni. 2023-ban az olaszországi Policoróban megrendezett ultramaraton-világbajnokságon 848,5 kilométeres teljesítményével nyert bajnoki címet, a jövőben ezt szeretné túlszárnyalni.
- Komoly eredmények területén csakis években, évtizedekben lehet gondolkodni. A teljesítmény pedig az agyban dől el, a testet fel lehet készíteni. A határainkat a fejünkben alkotjuk meg. A célunk csakis az lehet, hogy ebben a kis életszakaszban kihozzunk a legtöbbet – tette hozzá.
Az extrém-sportoló leggyengébb pontjának a türelmét tartja. Bevallotta, hogy több sérülésének oka – mint a mostani expedíció során az ujjtörésnek is – az volt, hogy nem várta meg, teste utolérje a gondolatát.
- Az óceán olyan, mint egy tükör, megmutatja, hogyan készültünk fel az adott útra. Egy vizsga, amelyben csak két jegy van, az egyik az élet, a másik…. A félelem pluszmotiváció, amelyen folyamatosan dolgozni kell. Minden expedícióm alkalmával tudatosan készülök, készülünk a kritikus pillanatokra, a kilépési pontokra, mert ezek a pillanatok minden esetben eljönnek – fejtette ki.
Rakonczay Gábor a tavaly december 23-án, a „42” fedélzetén megkezdett óceáni útja előtt úgy döntött, hogy baj esetén nem kér mentést.
A sportoló úgy fogalmazott: az a fajta tisztaság, egyenesség, amely az óceán közepén vagy éppen a sarkvidéken jelen van, nagyon közel áll az emberhez, de itt, a hétköznapokban nehezen megteremthető, átélhető.
Sajtóközpont - ÉE
