A karácsony, Krisztus születésének ünnepe a húsvét mellett a legnagyobb keresztény ünnep, amelyet a nyugati kereszténységben egy négyhetes, a keleti egyházakban hathetes időszak vezet fel, ami karácsonykor zárul.
A szó latin eredetű, jelentése adventus – eljövetel, adventus Domini – az Úr eljövetele. Adventről – a szó mai értelmében – a 4-5. századtól beszélhetünk.
- Az azóta eltelt évszázadok során a karácsony előtti böjti időszak számos liturgikus és folklór-elemmel bővült. Az előkészület ideje böjtöt, Jézus Krisztus születésének ünnepére való lelki ráhangolódást, elcsendesedést jelentett. Ezekben a hetekben kerülték a hangos mulatságokat, nem tartottak bálokat és lakodalmakat sem. A katolikus templomok hajnali miséi máig őriznek valamit a régi idők adventi hangulatából. A városok közterei, az adventi vásárok hangos forgataga ezzel szemben már egy, az ünnepre való másfajta előkészületet tükröz – mondta Bartha Elek.
Az adventi idő az egyházi és a népi kalendáriumban egyaránt több fontos, jeles napot is magában foglal.
- A katolikus egyházi év első napja, december 1-e sokszor az advent elejére esik. András, Borbála, Miklós és Luca napjához az európai népek folklórjában számos szokás, rítus, hiedelem kapcsolódik. András apostol napja elsősorban házasságszerző, a női folklórban férjjósló rítusai révén ismert. Az egyházi év utolsó napján a leányok ezen a napon a mágia eszközeivel igyekeztek megtudakolni, ki lesz majd a férjük? Borbála 3. századi vértanú, a bányászok védőszentje. Emléknapján, december 4-én hozzá fordultak oltalomért a korábbi évszázadokban a bányaszerencsétlenségek elkerüléséért. A nők számára dologtiltó napnak számított – sorolta a dátumokat a néprajzprofesszor.
Szent Miklós, a magyar hagyományban Mikulás napja is az advent idejére esik.
- Az anatóliai Myra városának püspökeként nevéhez számos legenda kapcsolódik, köztük az ajándékozás motívuma is felbukkan, ami a mai szokás ihletője. Eredeti megjelenése a püspöki öltözet, a mai piros sapkás figura legújabb kori fejlemény. Nyugat-Magyarországon sokáig élt az a szokás, hogy a Mikulás sorra járta a házakat, ahová betérve a gyermekeket imádkozásra buzdította és édességeket ajándékozott nekik. Ugyanitt az ünnep előestéjén Láncos Miklós járta az utcákat, ijesztgetve az arra járókat. A szent hamvait az itáliai Bari városában őrzik – tudtuk meg a december 6-hoz kapcsolódó szokás kialakulásának történetét.
Luca napjának (december 13.) szokásai és hiedelmei a téli napfordulóval állnak szoros kapcsolatban, amelyet gonoszjáró napként tartottak számon.
- Ezen a napon a nők számára tilos volt bizonyos munkák elvégzése, így a fonás vagy a kenyérsütés. Ekkor kezdték készíteni a lucaszéket, amelyre ráállva – a hiedelem szerint – a karácsonyi éjféli misén meg lehetett látni a boszorkányokat – ismertette a babonákat Bartha Elek.
A mai advent szinte elképzelhetetlen koszorúk nélkül. Pedig a szokás viszonylag új keletű, a német evangélikus gyakorlatból 1838-tól terjedt el világszerte, így az utóbbi fél évszázadban Magyarországon is. Először csak gyertyákat gyújtottak az advent első napjától karácsonyig, minden nap egyet-egyet. Később a gyertyákat egy örökzölddel díszített fakerékre helyezték, majd általánossá vált a heti egy alkalommal, az időszak vasárnapjain történő gyertyagyújtás.
- Magyarországon az 1970-es évektől vált egyre népszerűbbé az adventi koszorúk készítése, amelyek a családi háztartásokba, ezzel párhuzamosan a templomokba, később a közterekre is bekerültek. A katolikus egyházban a gyertyák a liturgikus színeket követik: három lila és egy rózsaszín, az utóbbit a harmadik vasárnapon gyújtják meg. A gyertyák a hit, remény, öröm, szeretet fényei. A protestáns koszorúk gyertyái többnyire pirosak, de számos ettől eltérő színösszeállítás is megjelenik. Az örökzöld gallyakból font koszorúk szimbolikája pedig alapvetően megegyezik a karácsonyfa és díszítményeinek jelképeivel – hangsúlyozta a professzor.
Az adventi időszak bővelkedik egyházi és néphagyományokban egyaránt.
- A régi adventek katolikus szokásvilágának elmaradhatatlan eleme volt a szálláskeresés, más néven szentcsalád-járás. A Szűz Máriát, Szent Józsefet és a gyermek Jézust ábrázoló képet kilenc napon keresztül minden nap más házhoz vitték, ahol közösen imádkozták a Szent Család kilencedet.
Az ország több vidékén az adventi hagyományok része volt, hogy a karácsony előtti napokban a kántortanító az iskolás gyermekek családjainak díszesen nyomott ostyát küldött, amiért pénzt, lisztet, kolbászt és más élelmiszereket kapott. Az ostyahordók verses, énekes köszöntőkkel üdvözölték a háziakat. Az ostyát szenteste a karácsonyi vacsora alkalmával fogyasztották el, szertartásos körülmények között, az eucharisztia analógiájára. Az ostyahordásból kapott pénz és egyéb javak a tanító jövedelmének részei voltak, amit gyakran megállapodásban is rögzítettek.
Advent idején országszerte elterjedt szokás volt a kántálás. Gyermekek, fiatalok, olykor házas emberek kisebb csoportokban járták a falvaklat, városokat és az ablakok alatt karácsonyi dalokat énekeltek. Köszöntésükért adományokat adtak, a gyermekeknek süteményt, édességet, kalácsot, a felnőtt kántálókat helyenként kolbásszal, sültekkel és más ételekkel kínálták – idézte fel a professzor.
Az advent hetei a tradicionális rítusok és viselkedésformák mellett a karácsonyra való fizikai felkészülés jegyében telnek.
- Zömmel ilyenkor szerezzük be a szeretteinknek szánt ajándékokat, ilyenkor pótoljuk az ünnepi kellékeket: a díszeket, a gyertyákat, az ünnepi teríték hiányzó elemeit, valamint a karácsonyfát, amely szinte mindenhol az ünnep elmaradhatatlan része. Az ünnepi menüsor fő alapanyagait, ételeket, italokat is ebben az időszakban szerezzük be, halmozzuk fel, hogy az ünnep idejére semmiből ne legyen hiány – összegezte az ünnepvárást Bartha Elek.
Sajtóközpont - BZs
