1912-ben, gróf Zichy János vallás- és közoktatásügyi miniszterségének idejében a XXXVI. törvénycikk elfogadásával két egyetem felállítását mondta ki az országgyűlés, az egyiket Pozsony, a másikat Debrecen székhellyel. A debreceni egyetemalapítás meghatározó szereplője volt Tisza István, akinek köszönhető, hogy Debrecen lehetőséget kapott a felsőoktatási intézmény alapítását tervező városok versenyében.
Az intézmény 1914-ben kezdte meg működését három karral, akkor még a Református Kollégiumban.1920 decemberében Barabási Kun József jogászprofesszor kezdeményezte, hogy a Debreceni Egyetem a Református Kollégium egykori diákjának, az egyetem létrejöttében elévülhetetlen érdemeket szerzett néhai miniszterelnöknek, Tisza Istvánnak a nevét vegye fel.
Az intézmény 1921. június 5-én vette fel az 1918. október 31-én mártírhalált halt államférfi nevét, így az egyetem elnevezése Debreceni Magyar Királyi Tisza István Tudományegyetemre változott. Az Egyetemi Tanács egy nappal később, 1921. június 6-án már rendkívüli ülésen döntött arról, hogy a mártír miniszterelnökkel kapcsolatos tárgyakból és dokumentumokból ereklyegyűjteményt hoznak létre. A Tisza-ereklyetár létesítésére a jogi kar prodékánja tett javaslatot. Április 22-ét, Tisza István születésnapját pedig egyetemi ünnepnappá nyilvánították. A rendezvényekről, amelyek elsősorban tudományos jellegű előadások voltak, részletesen beszámolnak a korabeli egyetemi évkönyvek.
A húszas-harmincas években az egyetem vezetése rendkívül fontosnak tartotta Tisza István emlékének őrzését: szobrot állítottak az egykori miniszterelnöknek. Az egyetemi campusok közül a Klinikatelep építése kezdődött leghamarabb, ennek befejezésekor – 1926. október 17-én – magas rangú állami vezetők részvételével zárókő-elhelyezési ünnepséget tartottak, amelynek záróakkordjaként leleplezték az épületegyüttes előtt Tisza István szobrát, Kisfaludi Stróbl Zsigmond alkotását. Azt a háború után, 1945-ben ledöntötték, majd 2000-ben állították fel újra. A szobor tavaly került az egyetem Főépülete elé.
Az egyetem évtizedeken keresztül gyűjtötte a Tisza Istvánhoz és a családhoz kapcsolódó ereklyéket (az érkező felajánlásokról az egyetem több almanach-ja is tételesen beszámol). A gyűjteményt az 1932-re elkészült Főépület (akkoriban Központi Épület) Rektori Hivatalának egyik tárgyalójában helyezték el. Az anyag – nagyrészt levelek, fényképek – a második világháború végén, 1944-45-ben megsemmisült. A gyűjteményről a Gerundium elnevezésű felsőoktatástörténeti folyóirat MMXV és MMXVI számú kiadványa is beszámol, „Egyetemi legendárium – emlékek, töredékek a Debreceni Tudományegyetem történetéből” címmel Vince László egykori rektori titkár emlékeit felidézve. „Az egyetem Tisza-emlékszobát hozott létre a névadóhoz kapcsolódó dokumentumok őrzésére és bemutatására…”, amelyről 1942. május 19-én hanganyagot is sugárzott a Magyar Rádió. A felvételt őrző viaszlemez mára ugyancsak megsemmisült.
Megmaradt viszont a Tisza családtól érkező bútorok nagy része: a Magyar Királyi Tisza István Tudományegyetem 1944-45. tanévének kiadatlan, kéziratban fennmaradt évkönyvének tanulsága szerint „Gróf Tisza Lajos Kálmán Geszt községben levő családi kastélyát és a kastélykertet magában foglaló beépített községi belsőséget, valamint a kastély megmaradt berendezését és könyvtári anyagát egy, az egyetem céljait szolgáló intézmény létesítésére a debreceni egyetemnek adományozta.” /1307 etsz./
Ahogy a Gerundium folyóiratban Vince László visszaemlékezéseiben olvasható: „Ma már csak a rektori hivatal folyosóján látható rusztikus szekrény és ülőalkalmatosságok emlékeztetnek a névadóra és a rektori szobában Tisza Ilona portréja…”
A portré most is a rektor szobáját díszíti, a Tisza családtól származó bútorok pedig a Debreceni Egyetem rektori hivatalában és könyvtárában vannak, napi használatban.
Sajtóiroda - BZs
