Méliusz Juhász Péter mészkő alapzaton álló bronz szobrát szemcseszórásos technológiával öt nap alatt a helyszínen tisztították meg. A műalkotás felülete ezt követően új patinát kapott, majd impregnáló viasszal zárták le.
A felújítási munkálatokat irányító Juha Richárd szobrászművész a hirek.unideb.hu portálnak elmondta: a rekonstrukció egyfajta tisztelgés az egykori nagy mesterek alkotásai előtt. Mint fogalmazott: a jelen művészeinek kötelessége ápolni a nagyrabecsült elődök munkáit.
A rekonstrukciós munkálatok Huszár Gál, majd Szenczi Molnár Albert, végül Komáromi Csipkés György szobrának felújításával folytatódnak.
A tér szinte egyidős az egyetem Főépületével. Debrecen legnagyobb – 230x144 méteres – terét Klebelsberg Kunó kultuszminiszter elképzelése és felkérése alapján Kertész K. Róbert államtitkár tervezte az 1923-ban Debrecen város megbízásából Borsos József főépítész és Pohl Ferenc főkertész elképzelése szerint készült Nagyerdő-rendezési terv alapján.
„Kívánatos, hogy az épület környékének parkírozása még ez évben mielőbb megkezdessék… a parkba az épület előtt Méliusz Péter, Huszár Gál, Szenczi Molnár Albert és Komáromi Csipkés György szobrai állíttassanak fel.” – olvasható Csánki Benjámin leköszönő rektor beszámolójában az egyetem 1929-30-as évkönyvében.
A tér díszítésére szolgáló szobrokra Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter pályázatot hirdetett, így Méliusz Juhász Pétert Füredi Richárd, Huszár Gált Ohman Béla, Szenczi Molnár Albertet Pásztor János, Komáromi Csipkés Györgyöt pedig Kisfaludi Stróbl Zsigmond (aki egyben a ma már a Főépület előtt álló Tisza István szobor alkotója is) formázhatta meg.
Az első, Méliusz Juhász Péter (1536-1571) emlékére felállított szobrot 1934. május 17-én leplezték le. Az alkotás a magyar református egyház szervezőjét, a hitvitázót ábrázolja, amint könyvvel a kezében szenvedélyesen szónokol. A reformátor a hívek lelke mellett a testi egészséggel is foglalkozott, 1578-ban jelent meg Herbárium című füveskönyve, mely az első hazai botanikai kiadvány volt.
Az avatóünnepséget a kollégiumi kántus éneke nyitotta, majd Varga Zsigmond, az egyetem rektora mondott köszöntőt: „E gyönyörű térről sugárút nyílt meg a város szívébe. Ez az út összeköti a Nagytemplomot és a Kollégiumot a Tisza István-egyetemmel, a múltat a jelennel… Abban a biztos hitben tehát, hogy Méliusz nagy lelke a múltból akadálytalanul átkapcsolódhatik a jelenbe, szobra örök jelképül fog szolgálni.”
A további három műalkotás avatóünnepségét 1939. április 27-én tartották a Debreceni Református Kollégium 400 éves jubileumi ünnepségsorozatának keretében, amikor leleplezték Huszár Gál (1512-1575), a debreceni nyomda alapítója, Szenczi Molnár Albert (1574-1634) fordító, zsoltáríró, valamint Komáromi Csipkés György (1628-1678) bibliafordító szobrát és ugyanezen a napon helyezték el az egyetemi templom alapkövét is.
A debreceni művelődéstörténet négy nagy alakjának állítanak emléket a szobrok, kapcsolódva az egyetem történetéhez, és egyben őrizve a város hagyományait is. Bár a négy mű négy különböző szobrász alkotása, mégis egységes együttest alkot.
A park végső formáját csak később nyerte el: a 2. világháborút követően szökőkút került a medencébe, amelynek díszítésére évtizedek elteltével a város hat újabb alkotást készíttetett. Az életnagyságúnál jóval nagyobb bronzszobrok napozó, vízzel játszó férfi és női aktokat ábrázolnak. Madarassy Walter: Ágat tartó nő, Várady Sándor: Vízbe nyúló fiú, Varga Imre: Pihenő nő, Ungváry Lajos: Napozó férfi, Radó Károly: Leányakt és Marton László: Ugró férfi című alkotásai 1965-től díszítik a teret.
Sajtóközpont – BZs, ÉE
Forrás:
A Debreceni M. Kir Tisza István-Tudományegyetem Évkönyve és Almanachja az 1929-30. tanévről
A Debreceni M. Kir Tisza István-Tudományegyetem Évkönyve és Almanachja az 1933-34. tanévről
Sz. Kürti Katalin: Köztéri szobrok és épületdíszítő alkotások Debrecenben és Hajdú-Biharban (1977)
Papp József A Debreceni Egyetem és központi épülete (2002)
Forisek Péter-Kerepeszki Róbert: A tudás temploma - A Debreceni Egyetem Főépülete (2014)