Karácsony Sándort – akinek nevét egykor tanterem, ma pedig konferenciaterem viseli a Debreceni Egyetemen – 1929-ben avatták a filozófia, a pedagógia és a magyar nyelvészet doktorává a Debreceni Magyar Királyi Tisza István Tudományegyetemen, ahol 1934 és 1950 között előbb magántanárként, majd a pedagógia professzoraként tanított, és ahol „Az iskola nevelő munkája” témakörben habilitációt szerzett.
– Olyan személyiség volt, akitől csak tanulni lehetett, olyan értékeket képviselt, amelyeket ma, a tanárképzés centenáriumának ünnepén is fontosnak tartunk a pedagógus utánpótlás nevelésében – hangsúlyozta az ünnepi ülés megnyitóján Forisek Péter.
A Bölcsészettudományi Kar oktatási dékánhelyettese kiemelte: büszkék lehetünk Karácsony Sándor tevékenységére, amely szinte mindvégig Debrecenhez kötődött, ugyanakkor munkásságát tekintve az ország szellemi elitjéhez tartozott.
- Korát megelőző nézeteit jól tükrözi, hogy fontosnak tartotta az idegen nyelvek tanulását, más népek kultúrájának megismerését. Pedagógiai tevékenységének alapja mindig a tanár-diák kapcsolaton alapuló közös munka volt, ami elengedhetetlen az oktatás, nevelés eredményességéhez. És ez az üzenete ma is érvényes – tette hozzá Forisek Péter.
- Karácsony Sándor művei előremutató módon olyan modern gondolatokat is felvetettek, amelyek megoldást jelenthetnek a jelen problémáira – mondta köszöntőjében Pusztai Gabriella. A Nevelés- és Művelődéstudományi Intézet igazgatója hangsúlyozta: az iskolateremtő pedagógus olyan jelentős örökséget hagyott ránk, amelynek teljes feldolgozása hatalmas szakmai kihívás, ami elől azonban nem szabad megfutamodni.
A „Karácsony Sándor pedagógiája” című programban előadások hangzottak el a Debreceni Akadémiai Bizottság Székházában a neves professzor debreceni és földesi kötődéséről, munkásságáról, annak korabeli és jelenkori hatásairól.
Sajtóiroda - BZs
