Székely György 1926. október 2-án született Püspökladányban. Középiskolai tanulmányait Egerben végezte, majd egyetemi tanulmányait a Pécsi Orvostudományi Egyetemen kezdte meg 1946-ban. Orvosi diplomáját 1952-ben kapta meg. Már medikus évei során Szentágothai János munkatársaként dolgozott a Pécsi Orvostudományi Egyetem Anatómiai Intézetében, amelyre a béke és a tudomány szigeteként emlékezett. 1956-ban adjunktusnak nevezték ki, 1964-ben megszerezte a biológiai tudományok kandidátusa címet, majd 1966-tól egyetemi docensként tevékenykedett. Pécsi éveiben hosszabb-rövidebb külföldi tanulmányutakon vett részt, többek között Hollandiában és az Egyesült Államok számos egyetemén. A biológiai tudományok doktora cím megszerzése (1970) után 1972-ben egyetemi tanári kinevezést kapott, majd 1975-ben megpályázta és elnyerte a Krompecher professzor nyugdíba vonulása folytán megüresedett intézetigazgatói poziciót a Debreceni Orvostudományi Egyetem Anatómiai Intézetében. 1985-től az MTA levelező-, majd 1993-tól az MTA rendes tagja volt.
Székely professzor tudományos munkásságából külön kiemelendők a még Pécsett végzett, a gerincvelő végtagmozgató apparátusának szerkezeti és működési leírását célzó, úttörő jellegű végtagtelep-áthelyezéssel végzett kísérletei. A Debreceni Egyetemen eltöltött csaknem két évtizedes kutatási periódusának fő témája szintén az idegrendszer szerveződési törvényszerűségeinek vizsgálata volt a tectum opticum, a gerincvelő és az agytörzs területén. Vezetése alatt a Debrecenben általa meghonosított, majd megerősödött neurobiológiai iskola fő erősségévé a módszertani repertoár gazdagsága és az eredmények funkcionális szemléletű interpretálása vált.
Munkatársaival adaptált egy, a korábban kiterjedten használt kobalt-kloridnál kevésbé toxikus jelölővegyületet a kobalt-lizint, amely így ezt a neuronális jelölési technikát az emlős idegrendszer vizsgálatára is alkalmassá tette. A klasszikus leíró neuromorfológiai munkák fokozatosan kiegészültek a leletek kvantitatív értékelésével, mind fény- mind elektronmikroszkópos szinten. Neuromorfometriai vizsgálatai alapján új szempontok szerint csoportosította az agyidegek magvait. Meghonosította a debreceni Anatómiai Intézetben a neurofiziológiai módszereket, amik így korrelatív morfofunkcionális vizsgálatokat is lehetővé tettek. Hasonlóképpen, irányítása alatt az országban az elsők között kezdődtek az intézetben neuronmodellekkel végzett számítógépes szimulációs vizsgálatok.
Székely György professzor tudományos tevékenysége mellett az oktató munkát is szívügyének tekintette. Irányításával az oktatás ismét a gyakorlati irányba tolódott. Az őt körbevevő lelkes fiatalok újravaló nyitottságával sikerült áttérni a funkcionális anatómia oktatására és a korábbinál részletesebb boncolásokra. Számos technikai újítás fűződik a nevéhez. Egyes bonyolult szervek, az agy, a szív, fejlődésének lépéseit, boncolását mozgófilmre vitte, valamint a szövettani gyakorlati termekben zárt láncú TV-rendszert alakított ki. Székely professzor a vizsgán kemény, de mindenkitől egyformán követelő oktató volt.
Munkásságát egyebek mellett Akadémiai Díjjal, Went István emlékéremmel, Szent-Györgyi Albert-díjjal, Pekár Mihály emlékéremmel, a DOTE Pro Universitate emlékérmével, illetve Széchenyi-díjjal ismerték el.
Távozásával tanítványai, munkatársai és barátai körében nagy űrt hagyott maga után. Emlékét megőrizzük és nem felejtjük azokat az inspiráló, motiváló tudományos eszmecseréket és jó hangulatú beszélgetéseket, melyek oly sokunknak jelentettek meghatározó élményt tudományos pályánk során.
Szücs Péter
az Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet vezetője
Székely György búcsúztatása 2017. október 3-án, kedden 13 órakor lesz a Debreceni Köztemető 2-es számú ravatalozójában.
