Az 1912-ben alapított Debreceni Magyar Királyi Tudományegyetem 1921-ben felvette Tisza István nevét. Az egykori miniszterelnök emlékét és életművét a Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotta szobor is őrzi, amely 2016 óta az egyetemi Főépület előtt hirdeti az oktatás, a kutatás, a klinikai betegellátás és a debreceni felsőoktatás iránti feltétlen elkötelezettségét, áldozatkész szerepvállalását.
– A szobornak kalandor sors jutott: először a Tisza István által megálmodott és megvalósított klinikai épület előtt avatták fel 1926. október 17-én az egyetemi hallgatóság kérésére, majd az emlékművet 1945-ben ledöntötték. Évtizedekig rejtegetni kellett, hogy ne olvasszák be. Később – gondos restaurálást követően – kerülhetett vissza, ha nem is eredeti helyére. Újraavatására hosszú időt kellett várni, amikor a hallgatóság közreműködésével, az egyetemi vezetés és a Szenátus jóváhagyásával elfoglalhatta méltó helyét 2016. október 31-én – Tisza István halálának évfordulóján – immár a Főépület előtti téren – mondta beszédében Szilvássy Zoltán.
Az egyetem rektora kiemelte: a Tisza István és a mellette álló Klebelsberg Kunó munkásságának emléket állító szobor a biztosíték arra, hogy jó úton halad mind a debreceni, mind a magyar felsőoktatás, hiszen szellemiségüket tovább tudjuk vinni.
Az ünnepségen díszvendégként részt vett és beszédet mondott Tisza Ilona, gróf Tisza István dédunokája is.
– Nagy megtiszteltetés számomra a meghívás, hogy itt lehetek tiszteletemet leróni dédapám, Tisza István előtt. Csodálatos élmény számunkra, hogy őseink lábnyomát követhetjük annyi év után. Ahogy az ősi magyar mondás tartja: a név kötelez – hangsúlyozta ünnepi beszédében Tisza Ilona.
Elmondta: családjával két évre költöztek vissza Amerikából Magyarországra, és élnek Geszten, az egykori, mostanra teljesen felújított Tisza-kastély parókiájában, hogy a településen férje a Geszti Református Egyházközséget szolgálja lelkészként.
Tisza Ilona szülei 1947-ben kényszerültek elhagyni az országot. Beszédében felidézte az otthontól távol, Ausztriában, majd Argentínában és az Egyesült Államokban töltött viszontagságos, ugyanakkor kalandos éveket.
– Apám arra tanított, hogy a múltból nem lehet megélni, de lehet tanulni. A Tisza családban mindig fontos volt a tanulás. Ez a hagyomány folytatódik, hiszen bátyám két fia a Debreceni Református Kollégiumban érettségizett, unokaöcsém Gréta lánya harmadéves, Mátyás fia pedig elsőéves hallgatója a Debreceni Egyetemnek. Ez is azt mutatja, habár külföldön élünk, szívünk hazahív – zárta beszédét Tisza Ilona.
Az ünnepségen a Tisza család és az egyetemi méltóságok mellett országos, vármegyei és városi szervezetek vezetői, képviselői is elhelyezték az emlékezés és tisztelgés koszorúit az 1918. október 31-én meggyilkolt Tisza István szobránál.
Sajtóközpont – BZs
