Az Arcképcsarnok rovatban a Debreceni Tudományegyetem rektorának megválasztott Kettesy Aladárról lehet olvasni, aki 1949. szeptember 1-én kezdte meg egyéves rektori tevékenységét. A Szemklinika egykori orvosprofesszora az egyetemi autonómiát jelentősen korlátozó politikai időszakban is biztosította az intézmény szakmai fejlődését és értékeinek megőrzését. Nemzetközileg is elismert klinikai és tudományos munkásságával, lenyűgöző személyiségével a debreceni orvosképzés és az egyetemi közösség legendás alakjává vált.
Egy másik írás Juhász Gézát mutatja be, aki középiskolai tanárként az 1920-as, 1930-as években a debreceni irodalmi élet egyik vezéregyénisége volt és a baloldali ideológia híve lett. A II. világháború után, 1945 novemberében a Debreceni Egyetemen a magyar irodalom egyetemi tanárává, majd 1950-ben – még a fennálló szabályokat is megkerülve – az egyetem rektorává nevezték ki. Tevékenységét a kommunista hatalomátvétel tragikus eseményei árnyékolták be – olvasható a Gerundium cikkében.
Egy tanulmány szerint a XIV. század második és a XV. század első felében Bécsben tanult magyarországi diákok jelentős része szegénynek minősült. A mintegy 3200 tanulóból nagyjából 800 nem fizetett semmit az oktatásért vagy ígéretet tett a fizetésre. Rajtuk kívül további 560 fiatal kevesebb beiratkozási díjat rótt le az előírtnál. Vagyis a magyar diákok 42,5 százaléka helyezhető el a szegénység különböző fokozatain, bár közöttük jelentős különbségek voltak. Rájuk nem feltétlenül hatottak a tanulási kedvet egyébként nagyon is meghatározó politikai, katonai konfliktusok vagy természeti katasztrófák – állapítja meg a szerző.
A Debreceni Egyetem Orvosi Vegytani Intézete 2021-ben ünnepelte megalakulásának 100. évfordulóját. Az intézet arculatának alakításában négy professzor (Bodnár János, Straub János, Bot György és Gergely Pál) játszott meghatározó szerepet, akik hosszabb ideig látták el az igazgatói feladatokat. Nekik köszönhető az a folyamatos fejlődés, melynek során az intézet egyrészt orvostanhallgatók generációinak oktatta a kémia alapjait, a biokémiát és a molekuláris biológiát megalapozó ismereteket, másrészt úttörő szerepet játszott az orvostudományban mélyen gyökerező kérdésekre fókuszáló, biokémia-orientált kutatásokban is. Az Orvosi Vegytani Intézet történetét részletesen is megismerhetik a Gerundium olvasói.
Egy másik tanulmány azt vizsgálja, miként kezdtek el foglalkozni a Loire-menti kora francia előegyetemeken római írók, például Horatius, Ovidius, Virgilus munkáival abból a célból, hogy a szövegeket római szövegként, mindenféle „rejtett értelem” nélkül magyarázzák.
Mindezeken túl arról is szó esik a mostani lapszámban például, hogy Gerlőtei Jenő fontos szerepet töltött be műgyűjtő és művészeket támogató tevékenységével a Debreceni Egyetem működésének első korszakában. A Francia Intézet magántanára, irodalomtörténész volt, meghirdetett órái és publikációi, valamint a róla írt feljegyzések mély művészeti érdeklődéséről tanúskodnak. Személyiségéről és tevékenységéről további információkat is megtudhatnak az egyetemtörténeti folyóiratból.
A Gerundium új száma ide kattintva olvasható, míg a korábbi kiadványok itt érhetők el digitálisan.
Sajtóközpont – OCs
