Búcsúztatása 2018. szeptember 25-én, kedden 14 órakor kezdődik a Debreceni Köztemető 2-es számú ravatalozójában.
Sziki Gusztávot a Debreceni Egyetem, valamint a Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar saját halottjának tekinti.
1929. augusztus 6–án született a Bihartordán.
Már fiatalon szakmai tanulmányokat folytatott Dániában és Bulgáriában.
Sziki Gusztáv az egyetemi diploma megszerzése után a gyakorlat felé fordult. Úgy vélte ott lehet igazan alkotni, látványos kézzel fogható eredményeket elérni. Így pályája kezdetén Hajdú-Bihar megyében melioráció és öntözés irányításával foglalkozott. Fiatal mérnökként részt vett az akkor kiemelt beruházásnak minősített Tiszalöki Öntözőrendszer megvalósításában. Dolgozott az Ecsedi láp vízrendezésén is.
Három évig Albániában lecsapolási rendszerek kivitelezését irányította. Ezek a gyakorlati évek egész hátralevő pályáját is befolyásolták, ahol a feladatok megoldása során azok végleges gyakorlati hasznosítását és hatékony működőképességét tartotta szem előtt.
1963-ban Bencsik István a Debreceni Agrártudományi Főiskola intézetvezetőjének hívására került az akkori fiatal felsőfokú agrárintézménybe először a növénytermesztési, majd a műszaki intézetbe. Ez egy olyan korszak volt, ahol felismerték azt a ma újból felfedezett igazságot, hogy tartósan korszerű mezőgazdaságot színvonalas vízgazdálkodás nélkül nem lehet fenntartani.
Munkájának elismerése volt, hogy 1966. január 1-én megalakult az akkori Kultúrtechnikai Tanszék. 1964-1974 között egyetemi docensként, majd 1974-1994 egyetemi tanárként vezette ezt a tanszéket, amelynek neve 1989-ben alakult át Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Tanszékre.
Kutatási során is mindig az értékteremtés vágya vezérelte. A 80-as években a G-9-es kiemelt kormányzati program megvalósítása során több öntözőtelep és drénezési kutatóbázis fejlesztését is irányította. Az akkori csökmői 150 ha-os komplex meliorációs dréntelep nemzetközi mércével is igen korszerű volt, ahol számos elismert és publikált eredmény született.
A Debreceni Agrártudományi Főiskolán 1964-ben indították vezetésével az öntözéses gazdálkodás szakmérnök képzést, amelynek tantervében már akkor szerepelt a 2 hetes gyakorlati országos szakmai tanulmányút. A 1970-1980-as években az egységes képzésben számos, akkor még kevésbé oktatott tárgyat is bevezetett, így a geodéziai ismereteket, tógazdálkodást és öntözés és drénezés műszaki ismereteit. Ezek a képzések nagyon népszerűek voltak az akkori hallgatók körében, azonban a rendszerváltás utáni birtokviszonyok kialakulása a hagyományos képzés iránti igényt már csökkentette. A vízgazdálkodási, talajvédelmi és vízminőségi intézeti eredmények viszont jó alapot biztosítottak a diszciplína máig tartó folyamatos megújítási folyamataihoz. Aktív éveiben a professzor úr még részt vett az új nemzetközi tapasztalatokon nyugvó oktatási tematikák kidolgozásában.
Oktatói-nevelői munkája során megszámlálhatatlanul sok hallgató tanult, nevelődött a keze alatt. Több professzor, vezető kutató és kiváló gazdasági szakemberek generációi kerültek ki a kollégái, munkatársai és hallgatói sorából. Ennek ellenére mindig megmaradt szerény embernek.
Munkatársaiként tudtuk, hogy számos nagy horderejű kezdeményezése volt, amelyet már mások vittek tovább.
Tudását példamutató tehetséggondozása révén is igyekezett továbbadni a hallgatók számára. Szuggesztív, magyarázó személyisége szinte előttünk van most is, áradó tudásszomjából sokan, sokáig táplálkozhatnak. Legendás volt egyedi humorérzékéről. Egy-egy mondását év-folyamtalálkozókon szinte minden hallgatója fejből idézte. Kinevezése kezdetétől vízgazdálkodási előadásokat és gyakorlatokat tartott. Nála nem voltak üres előadók, magyarázataiban mindig elrejtett egy-két olyan embert formáló történetet, amely összetartó évfolyamokká formálta a végzősöket.
Legendás volt dékáni időszaka, ahol a hallgatók felszabadultan tudtak gondolkozni és öntevékenyen cselekedni, ami abban a korban még korán sem volt elfogadott.
Kutatói, oktatói tevékenysége mellett oktatásszervezői munkája tanszékvezetőként, dékánként is meghatározó volt az egyetem életében. Fontos szerepe volt a szakirányú képzések kialakításában, bevezetésében, valamint az alapozó tárgyak törzsanyagának kidolgozásában. Aktív közéleti tevékenysége révén több egyetemi és országos bizottság munkájában vett részt.
Sziki Gusztáv professzor úr eltökéltsége, kitartása mindig csodálatra méltó volt; vallotta, hogy ebben nagy szerepe volt a szerető családi hátterének. Széles körű kutatásai, oktató-nevelő munkája, vezető beosztásban végzett feladatai és egyéb tevékenységei alapján méltán állítható a jövő nemzedék példaképei közé.
Halála fájdalom, és bánat mindazon szerencséseknek, akik személyesen ismerhették.
