A Debreceni Egyetem három korábbi hallgatóját, Laboncz Ágnest, a Solider Kft. pénzügyi vezetőjét, ifj. Illyés Pétert, a TippAutó Cégcsoport ügyvezetőjét, valamint Linczer Gergelyt, a TPCo Europe Kft. ügyvezetőjét kérdezte Dajnoki Krisztina, a DEViK elnöke, a Debreceni Egyetem Gazdaságtudományi Kar Vezetés- és Szervezéstudományi Intézet igazgatója a Kazánházban.
A beszélgetés felvezetéseként mindhárom meghívott elmondta, szívesen gondol vissza egyetemi éveire, majd abba is beavatták a hallgatóságot, mivel foglalkozik a cégük, és hogy mikor, illetve mily módon csatlakoztak be a családi vállalkozásba.
Laboncz Ágnes édesapja mindig tudatosította lányában, hogy felelősséggel tartoznak a munkavállalókért, így indirekt módon már korán próbálta bevonni őt a munkába. Linczer Gergely már háromévesen tudta, a családi vállalkozásban, édesapjával szeretne majd dolgozni, tetszett neki a miliő, így szívesen járt be a cégükhöz segédkezni. Ifj. Illyés Péter egyetemista évei alatt kezdett besegíteni, később pedig, mikor bővült a vállalkozásuk, megkapta az új autók értékesítését, amit nem is bánt, mert azóta is örömmel teszi a dolgát.
Felmerült kérdésként, a kollégák miként fogadták a „főnök gyerekét”. Akadt, ahol volt ebből némi súrlódás, de amint arra ifj. Illyés Péter rámutatott, a nézeteltérések, ellenkezések sokszor a generációs különbségekből adódnak inkább. A büszkeség, az észszerűség is szóba jött, ahogyan a régi, jól bevált szokások is. A fiatalabb generáció képviselői azt tapasztalták, hogy az idősebbek ragaszkodnak a papíralapú munkavégzéshez, jobbára idegenkednek a technikától. Pedig a felesleges folyamatokat érdemes optimalizálni, minimalizálni, egy informatikai fejlesztés csodákra lehet képes, amit a meghívottak is jól tudtak, tudnak, így ennek mentén irányítják a területüket.
Na de mi a helyzet családon belül, ha újításról van szó? – tette fel a kérdést Dajnoki Krisztina. Linczer Gergely elmondta: édesapja ezen a téren kifejezetten nyitott, szereti, ha egyszerűsödnek a dolgok, főként az építőiparban, de ezzel együtt azért előfordul, hogy szembemennek, ahogy a másik két vezetőre is igaz ez.
A vállalkozói lét nem csak a csillogásról szól, kőkemény munka áll a háttérben, még akkor is, ha valaki nem a nulláról építkezik, hanem egy jól menő családi céget vesz át. A beszélgetést moderáló Dajnoki Krisztina így a háttérben meghúzódó motivációról is érdeklődött. A résztvevők elmondták, hogy van, aki majd át szeretné adni a gyermekének élete munkáját, így ennek tudatában tevékenykedik, de az is elhangzott, hogy az újra, az ismeretlenre való nyitottság is előreviszi az embert, valamint arra kell törekedni, hogy önműködően menjen minden, mert nem attól vállalkozó egy vállalkozó, hogy belehal a munkába.
Kiemelt témakör volt maga a generációváltás, hogy mennyire nehéz az átmenet, mit lehet tenni annak érdekében, hogy amennyire lehet, zökkenőmentes legyen az átállás.
A jövőt illetően elhangzott: nincs biztos recept, nem mindenki ugyanakkor érik meg egy adott dologra, mindenre időt kell hagyni. Az üzleti életben pedig úgy lehet előrejutni, ha az ember tudja, hogyan kell beszélni és hogyan kell hallgatni, mikor melyiknek van itt az ideje. Valamint hangsúlyozták azt is, hogy fontos a kitartás, nem szabad feladni az első pofon után.
A DEViK évadzáró eseményét a Mentorklub zárta: ezúttal Ábrahám László, a Sensirion Hungary Kft. ügyvezetője és Rab Máté, a Shoprenter ügyvezetője ült a hallgatókkal szemben és válaszolta meg a kérdéseket. A Mentorklub mottója, vagyis a kapcsolati tőke önkiszolgáló módon ezúttal is célt ért, hiszen az érdeklődő és vállalkozókedvű fiatalok közül sokan éltek a lehetőséggel és alaposan kifaggatták az elismert szakembereket.
Sajtóközpont - KSzD
