A klímaváltozás, gradáció, azaz túlszaporodás és tömegrajzás, valamint növényvédelmi kihívások témájában szervezett találkozó célja az is volt, hogy teret adjon a mezőgazdasági és természetvédelmi szempontok összehangolásának.
Rácz István András, a Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar Evolúciós Állattani és Humánbiológiai Tanszék nyugalmazott docense Sáskajárások – régi csapások, új kihívások című plenáris előadásában arra kereste a választ, miként válhatnak az alapvetően magányos életmódot folytató sáskafajok hatalmas, pusztító rajok tagjaivá.
- Bizonyos fajok esetében a növekvő egyedsűrűség nemcsak viselkedésbeli változásokat idézhet elő, hanem a színezet és a testfelépítés módosulását is kiválthatja. A tömeges felszaporodást az időjárási viszonyok mellett a táplálékforrások eloszlása, az élőhelyek állapota és a földhasználat módja is jelentősen befolyásolja. A klímaváltozás hatására tapasztalható melegedés és szárazodás azonban önmagában nem jelenti a történelmi léptékű sáskajárások visszatérését Magyarországon – jelentette ki Rácz István András.
Kiemelte: 1994 óta sem a vándorsáska, sem a marokkói sáska tömeges felszaporodását nem dokumentálták hazánkban. Ugyanakkor az olaszsáska helyi állományainak időszakos növekedése továbbra is valós növényvédelmi kihívást jelenthet, ezért a kockázatok pontos felméréséhez elengedhetetlen a fajok szakszerű azonosítása és a rendszeres terepi monitorozás.
- A modern növényvédelmi szemléletben egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a biológiai védekezési módszerek és a környezeti terhelés csökkentését szolgáló megoldások. Éppen ezért az időjárási és élőhelyi adatokra épülő előrejelzési rendszerek, a felszaporodási gócok korai felismerése, valamint a célzott védekezés hozzájárulhat a mezőgazdasági károk mérsékléséhez – tette hozzá Rácz István András.
A szakmai program a hazai és határon túli kutatásokból egyaránt ízelítőt adott. Nagy Antal, a Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar Növényvédelmi Intézetének egyetemi tanára a fogasfarkú szöcske északkelet-alföldi előfordulásának új adatait ismertette.
- Az elmúlt években a fogasfarkú szöcske jelentős térhódítását tapasztaltuk a Szamos- és a Felső-Tisza-menti területeken. A megfigyelt terjedés a klíma és az élőhelyi adottságok gyors, néhol jelentős változásainak egyik indikátora, ami a területeket használó gazdálkodókat és a természetvédelmi szereplőket egyaránt cselekvésre kell, hogy ösztönözze a gyepek állapotának megóvása érdekében – emelte ki Nagy Antal.
Szanyi Szabolcs, a Növényvédelmi Intézet adjunktusa Kárpátalja egyenesszárnyú-faunájának feltárásáról számolt be. Előzetes felméréseik szerint Ukrajna Magyarországgal határos területein 52 egyenesszárnyú faj jelenléte volt igazolható. Mára az ismert fajok száma 60-ra emelkedett és az egyes fajok elterjedését is pontosították. A szakember szerint az új ismeretek jelentős mértékben hozzájárulnak a korábban gyengén kutatott fauna ismeretéhez és több, az Európai Unióban védett faj Unión kívüli elterjedését is rögzítik.
Sajtóközpont - ÉE