- A tudományos kutatás valójában folyamatosan a jövőről hoz döntéseket. Amikor eldöntjük, hogy milyen kutatási irányokat finanszírozunk, milyen infrastruktúrát építünk, milyen szakembereket képzünk vagy milyen technológiákba fektetünk, egyúttal feltételezéseket is teszünk arról, milyen lesz a világ öt, tíz vagy akár húsz év múlva. Ezeket a feltételezéseket azonban ma ritkán fogalmazzuk meg és teszteljük szisztematikusan. A Nature-ben megjelent véleménycikkünkben ezért szerzőtársaimmal azt javasoljuk, hogy a jövőkutatás bevált módszerei váljanak a tudományos gondolkodás és döntéshozatal természetes részévé – fogalmazott a hirek.unideb.hu megkeresésére Meskó Bertalan.
Az orvosi jövőkutató kifejtette: a transzlációs jövőkutatás (translational foresight) célja nem az, hogy megjósolja a jövőt, hanem annak vizsgálata, hogy milyen különböző jövők képzelhetők el, milyen feltételezésekre épül egy kutatási terv és milyen korai jelek esetén kellene azt módosítani. Mint mondta: olyan könnyen elsajátítható, gyakorlati módszerekről van szó, mint például a jövőfürkészés (horizon scanning), vagyis a korai jelek és trendek szisztematikus figyelése; a forgatókönyv-elemzés, amelyben több egymástól eltérő, de reális jövőt vizsgálnak meg; a jövőkerék, amellyel egy új technológia vagy változás közvetlen és közvetett következményeit lehet feltérképezni, illetve a backcasting, amelynél egy kívánatos jövőből indulnak ki, és visszafelé gondolkodva határozzák meg az oda vezető lépéseket.
- Ma egy kutatási pályázat általában azt mutatja be, hogy mit szeretnénk vizsgálni, milyen módszerrel, milyen eredményre számítunk és milyen erőforrásokra van szükségünk. Sokkal ritkábban tesszük fel azt a kérdést, hogy mi történik akkor, ha öt év múlva egészen más lesz a technológiai, szabályozási vagy társadalmi környezet, mint amire most számítunk. A jövőkutatói megközelítéssel egy kutatócsoport például azt is megvizsgálhatná, mi történne, ha megjelenne egy áttörő technológia, megváltozna a szabályozás a területen vagy elavulna az a technológiai platform, amelyre a projekt épül. Nem kellene minden eshetőségre külön kutatási tervet készíteni, de meg lehetne határozni azokat a jeleket, amelyek arra figyelmeztetnek, hogy az eredeti feltételezés már nem érvényes és cselekedni kell – hangsúlyozta.
Meskó Bertalan kiemelte: ennek eredménye rugalmasabb kutatási program, jobb hosszú távú infrastruktúra-tervezés, tudatosabb kutatásfinanszírozás és olyan tudományos képzés lehet, amelyben a jövővel kapcsolatos bizonytalanság kezelése ugyanolyan alapvető készség, mint a statisztikai vagy módszertani gondolkodás. Ezt a cikkben futures literacy-nek, jövőműveltségnek nevezik.
Kutatási tevékenységének jelenleg az egyik fő iránya annak vizsgálata, hogyan változtatja meg a mesterséges intelligencia az orvosi szakmákat.
- Egy kutatásban huszonkét orvosi szakterületet feladatszinten elemzünk, azt vizsgálva, hogy az egyes orvosi tevékenységek mennyire alakíthatók át mesterséges intelligenciával. Azt szeretnénk bebizonyítani, hogy az MI nem „lecseréli” a szakmákat, hanem azt kell sokkal pontosabban megérteni, hogy egy-egy szakterületen mely feladatok változhatnak meg jelentősen, és hogyan tud az orvosképzés erre felkészülni – tette hozzá a kutató.
Meskó Bertalan a Debreceni Egyetemen végzett orvosként és itt védte meg PhD-fokozatát is. Mintegy két évtizede tart kurzusokat az orvosképzésben, jelenleg PhD-hallgatóival az egyetemen egy olyan műhely kialakításán dolgozik, ami kizárólag az orvosi jövőkutatásra koncentrál.
- Meskó Bertalan évek óta vezet online kurzusokat (The Digital Health Course és az Introduction to Artificial Intelligence in Medicine) a Sebészeti Műtéttani Tanszék szerződéses oktatójaként. A karon egy Mesterséges Intelligencia Munkabizottság kialakításán is dolgozunk, amelyben Meskó Bertalan vezető szerepet kapna. Az oktatás, a kutatás, a korszerű diagnosztika és a betegellátás hatékonyságának fokozásában világszerte egyre nagyobb jelentőséggel bír a mesterséges intelligencián alapuló technológia. Nyilvánvalóan nem helyettesítheti az embert, nem válthatja ki a valódi orvosi szaktudást és kompetenciákat, de jelentős segítséget nyújthat a döntéstámogatásban és számtalan folyamatban az orvostudomány szerteágazó területein. A helyes, szabályozott és megfelelő kritikával való alkalmazása ma már a mindennapjaink része. Ezen a téren, a munkabizottság átfogó munkájában is számítunk Meskó Bertalan nemzetközi elismertségű szakértelmére – mondta el Németh Norbert professzor, az ÁOK dékánja.
Meskó Bertalan tovább dolgozik a Medical Futures Studies, vagyis az orvosi jövőkutatás tudományos kereteinek kialakításán és a transzlációs jövőkutatás (translational foresight) módszertanának továbbfejlesztésén. Ezeknek a közös célja, hogy a jövőről való gondolkodást a benyomások és jóslatok világából egy strukturáltabb, tudományosan használható módszertan irányába vigyék.
Meskó Bertalan orvosként végzett 2009-ben a Debreceni Egyetemen Weszprémy-díjasként, 2012-ben PhD-fokozatot szerzett a klinikai genomika területén. Hogy egyesíthesse az orvos- és technológiai szemléletét, új szakmát alkotott orvosi jövőkutató (The Medical Futurist) néven, melyben küldetése, hogy a hasznos technológiai újításokat behozza a mindennapi klinikai gyakorlatba. Az Egyesült Államokban 2014-ben megjelent The Guide to the Future of Medicine című könyve az Amazon globális top 100-as listájába is bekerült. Magyar nyelven 2025-ben jelent meg a Térkép a jövőhöz című könyve. Több száz előadást tartott a jövő orvoslásáról a Yale, a Stanford és a Harvard Egyetemtől egészen az Egészségügyi Világszervezet központjáig. A Singularity University által a NASA központjában szervezett exkluzív Futuremed kurzus előadója is volt. Megjelent már cikke a jövő orvoslásáról a CNN főoldalán, említették a New York Times-ban, a TIME magazinban, a FORBES-ban és a BBC-ben is. A Magyar Tudományos Akadémia Statisztikai és Jövőkutatási Tudományos Albizottságának tagja. A Good Judgment Inc. nemzetközi jövőkutatói közösségben superforecaster státusszal rendelkezik.
Sajtóközpont - CzA