A nemzetközi tudományos elismerést 15 éve, minden esztendőben egy olyan világszerte elismert kutató kapja, aki az élettudományok területén kiemelkedőt alkotott és eredményeit a közeljövőben az orvoslásban is hasznosítani lehet.
- A díj 2003-as megalapítása hazai viszonyaltban is úttörő vállalkozás volt, és ma is az ország meghatározó tudományos díja, a Debreceni Egyetem tudományos elismerései közül pedig ez tekinthető a legrangosabbnak – hangsúlyozta Csernoch László a díj ünnepélyes átadását megelőző szerdai sajtótájékoztatón.
Az egyetem tudományos rektorhelyettese különlegesnek nevezte a kitüntetést, mivel nemcsak a szűkebb tudományos közösséggel ismerteti meg a Debreceni Egyetemet, hanem összekapcsolja a nemzetközi tudományos világgal.
- Az Általános Orvostudományi Kar mindig is nagy figyelmet szentelt az molekuláris orvostudományi kutatásokra, különös tekintettel azokra az eredményekre, amelyek a betegek gyógyítását, javát tudják szolgálni – emelte ki Mátyus László dékán, hozzátéve: a díj az elmúlt 15 évben nagy nemzetközi elismerést szerzett. A molekuláris medicina területéről kiválasztott, figyelemre méltó tudományos teljesítményekkel rendelkező díjazottak között olyan tudós is van, aki a Debrecen-díj átvételét követően Nobel-díjat is kapott.
Mátyus László szerint a „Debrecen Díj a Molekuláris Orvostudományért” az egyetem és a kar nemzetközi rangját is emeli.
- Az Általános Orvostudományi Kar csaknem száz professzora titkos szavazással választja ki, hogy a jelöltek közül végül ki kapja a díjat. Az odaítélés folyamata 15 éve változatlan, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy a díj a nemzetközi köztudatban stabilan, értékesen jelen legyen – tájékoztatott Fésüs László akadémikus, a Debreceni Egyetem professzor emeritusa, aki 2003-ban egyike volt a díj alapítóinak.
Az emlékplakettet idén Franz-Ulrich Hartl professzornak, a németországi Max Planck Biokémiai Intézet igazgatójának ítélték oda.
Papp Zoltán, az Általános Orvostudományi Kar tudományos dékánhelyettese méltatásában úgy fogalmazott: Franz-Ulrich Hartl tudományos felismeréseit szerte a világon elismerik. Kutatásai során rámutatott arra, hogy a fehérjék térszerkezetében bekövetkező rendezetlenség a fehérjék kicsapódásához vezethet, és ennek szerepe lehet olyan neorodegeneratív betegségek kialakulásában, mint például a Huntington-kór és az Alzheimer-kór, sőt az öregedés szempontjából is fontosak lehetnek.
A tudós 1982-ben a Heidelbergi Egyetemen szerzett orvosdoktori diplomát, Heidelbergben és Münchenben egyetemi kutató-laboratóriumokban dolgozott, valamint az Amerikai Egyesült Államokban is folytatott posztdoktori tanulmányokat. A biokémikus professzor a díj átvétele után előadáson mutatta be kutatómunkájának eredményeit.
Sajtóiroda-MM
