Az 1673-ban törvény elé idézett, majd 1675-ben gályarabságra ítélt 41 protestáns lelkész és tanító nevét megörökítő oszlopon az életben maradottakat 1676. február 11-én kiszabadító Ruyter Michel Adriaanson holland tengernagy neve olvasható, valamint egy latin nyelv felirat: „Azon lelkipásztorok emlékoszlopa, akiket az evangéliumi hitükért és szabadságukért Magyarországról a nápolyi gályákra hurcoltak".
- A Debreceni Református Kollégium kiemelkedő történeti öröksége a gályarabok emlékoszlopa. Napjainkban a magyarországi protestánsok vallásszabadságért vívott küzdelmének nemzetközileg ismert mementójaként, egyúttal a magyar–holland történelmi kapcsolatoknak szintén kiemelkedő emlékezeti helyeként tekintünk rá. A hitvallásukért bátran kiálló protestáns lelkészek és tanárok előtt tisztelgő alkotást – Balogh Ferenc egyháztörténész professzor és a debreceni teológus ifjúság
önképző körének kezdeményezése alapján – 1895-ben avatták fel – idézte fel ünnepi beszédében Baráth Béla.
A Református Hittudományi Egyetem rektora emlékeztetett: az idei év külön aktualitását jelenti, hogy a protestáns prédikátorok gályarabságáig vezető események – a Wesselényi-szervezkedés utáni megtorlások részeként – éppen 350 évvel ezelőtt kezdődtek. Az ekkortól számított, 1671 és 1681 közötti időszakot nevezi a protestáns egyháztörténet-írás gyászévtizednek.
Az eltelt több mint egy évszázad során az emlékmű a magyar protestantizmus történetének szimbolikus jelentőségű alkotásává vált, ahol évente, a szabadítás évfordulóján helyeznek el koszorúit az egyház és különböző intézmények képviselői.
- Michiel Adriaenszoon de Ruyter 1676-ban a holland hadiflotta parancsnoka volt. Az, hogy Nápolyban kiszabadította a magyar protestáns prédikátorokat, szimbolikus tett is volt. Egy apró, fiatal protestáns állam nyújtott segítő kezet elnyomott magyar hitsorsosainknak. Kiállt az üldözöttek mellett, és ezzel reményt adott a magyar protestánsoknak – fogalmazott beszédében Pusztai Gábor.
A Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar Néderlandisztika Tanszékének vezetője kiemelte: ez a szimbolikus tett évszázadokon át, mind a mai napig végigkíséri a holland-magyar kapcsolatokat.
– Erre emlékezünk ma is, mert az emlékezet nem csupán a múltba való visszatekintés, hanem kijelöli a jövő útját is. Azt az utat, amelyen közösen szeretnénk járni – hangsúlyozta Pusztai Gábor.
A járványhelyzet miatt szűk körben tartott megemlékezés zárásaként a résztvevők koszorút helyeztek el a Református Nagytemplom mögötti Emlékkertben, a Gályarabok emlékoszlopánál. Az évfordulóhoz kapcsolódó ünnepi ülés idén – a pandémia miatt kialakult helyzetben – elmaradt.
Sajtóiroda - BZs
