A téma iránti érdeklődés továbbra is töretlen, köszönhetően egyrészt az új és újabb kutatási eredményeknek, másrészt az interneten terjedő különböző, gyakran minden tudományos alapot nélkülöző feltételezéseknek.
A konferencia – amelyet 2018 után idén második alkalommal szervezett meg a DE BTK Finnugor Nyelvtudományi Tanszéke – a mostani alkalommal is a tévhitek eloszlatását tűzte ki célul, hiszen szinte mindenki szeretné tudni, honnan jöttünk, kik voltak a felmenőink, hol éltek, milyen nyelven beszéltek.
- A problémát az okozza, hogy a mai világban nincs egyértelmű mérőpontja annak, mi számít tudományos ténynek vagy tudósi hipotézisnek, és mi az, ami a lelkes amatőrök kitalációja. A szenzációként tálalt hírek és az interneten ránk zúduló véleményözön gyakran megtévesztheti a tudományos felkészültség híján lévőket. A genetika, az archeogenetika az utóbbi években rohamléptekben fejlődik. Egyre többet tudunk az ősi világról, egyre jobban megismerjük őseink múltját, azonban fontos, hogy képesek legyünk felismerni a tudományos eredményeket és elkülöníteni azokat az álhírektől, a megalapozatlan fikcióktól – fogalmazott megnyitójában Maticsák Sándor nyelvészprofesszor, a konferencia főszervezője.
A DE BTK Finnugor Nyelvtudományi Tanszék vezetője kiemelte: amikor a rokonságról beszélünk, az első és legfontosabb feladatunk annak tudatosítása, hogy nép és nyelv nem azonos. A nyelvnek csak egy eredete van – esetünkben ez a finnugor, a népek viszont sok komponensből tevődnek össze, ahogyan a magyar is. Szinte lehetetlen megmondani, hogy a Kárpát-medence sok évszázados olvasztókohójában ki kicsoda, hiszen itt ezer évvel ezelőtt szlávok és magyarok találkoztak, később betelepültek ide németek, olaszok, franciák, éltek és élnek itt tótok, rácok, oláhok, ruszinok, bunyevácok. És akkor még nem beszéltünk a honfoglaló magyarság tarka etnikai összetételéről, amely egyben a konferencia központi témája is.
- A nyelvtörténetnek, a régészetnek, a genetikának más és más a tudományos módszere, eredményeik javarészt összemérhetetlenek, mivel eltérő kiindulópontból, eltérő módszerekkel eltérő eredmények születnek. De éppen azért vagyunk most itt, hogy megpróbáljuk az egyes tudományterületek eredményeit valamennyire összhangba hozni, ami nem egyszerű feladat, és nem is sikerülhet egyik napról a másikra. A mostani rendezvény alkalmat teremt arra, hogy folytassuk a különböző tudományágak párbeszédét – zárta beszédét Maticsák Sándor.
A megnyitót követően elsőként Nyelvészet és genetika címmel Szeverényi Sándor nyelvész (Szegedi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar Finnugor Nyelvtudományi Tanszék) tartott előadást, ismertetve az uráli nyelvek elterjedését befolyásoló tényezőket: az időjárási és gazdasági hatásokat, valamint a kereskedelemmel összefüggő kapcsolatokat.
Németh Endre (Magyar Természettudományi Múzeum) prezentációja – Meddig létezhetett magyar identitás Magna Hungáriában? – a történeti genetika kiterjedt rokonsági viszonyait vizsgálta, különös tekintettel a közös ős keresésének matematikai alapú igazolására.
A vaskortól a honfoglalásig terjedően ismertette a kutatási eredményeket A népességmozgások a Kárpát-medencében, avagy miért beszélünk magyarul? című előadás, amelyben Fehér Tibor történész, a Family Tree DNA magyar projekt vezetője támasztotta alá téziseit többek között régészeti és nyelvészeti megközelítésben.
A program zárásaként Szeifert Bea archeogenetikus (HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Archeogenomikai Intézet) ismertette a genomi elemzéseket a magyarok eredetével és vándorlásával kapcsolatban.
A Debreceni Akadémiai Bizottság Székházában rendezett tanácskozást a téma iránt kiemelkedően érdeklődő Szekanecz Zoltán, a DE Általános Orvostudományi Kar Belgyógyászati Intézet Reumatológiai Tanszék vezetője moderálta.
Sajtóközpont – BZs
