Az elmúlt 3-4 évben a Debreceni Egyetem hatalmas lépéseket tett olyan területeken, ami a magyar felsőoktatásban nem szokásos, eközben pedig a költségvetése másfélszeresére, 80 milliárdról 120 milliárdra nőtt. A kancellár szerint ilyenkor érdemes egy picit megállni és megfontolni a lépéseket; a következő időszakban a mennyiség mellett a minőségi mutatók javítása a cél, legyen szó belső működésről, oktatási- és ipari kapcsolatokról, tudományos eredményekről.
- A tavalyi volt a harmadik olyan év, amikor az egyetem már gazdaságilag és egyébként is teljes egységében működött. Ebben a folyamatban a karok együttműködése szintet lépett, a nagy eredmény, hogy a közös gondolkodás immár nem csak egyes tudományterületeken jelenik meg, hanem együttes célokban, gondolkodásban, közös, multidiszciplináris pályázatokban is megfogalmazódik. Fontos: a költségvetési egyensúlyt annak ellenére sikerült megteremtenünk, hogy 2016 elsősorban a pályázatok benyújtásáról szólt, nem az ilyen jellegű pénzek érkezéséről, azaz az új programozási ciklus elején jóval kevesebb elindult projektünk volt, mint a megelőző 8-9 évben. Az oktatás területén elsősorban a munkaerőpiaci igényekre figyelve szélesítettük tovább a szakok palettáját – hangsúlyozta Bács Zoltán a lapnak adott interjúban.
A kancellár elmondta, hogy pár év alatt 83-ról 120 milliárd forintra emelkedtek az egyetemi költségvetés sarokszámai, ami elsősorban a bevételek sokrétű növelésének eredménye.
- Ami az idei lehetőségeket illeti, először is 10 százalékkal növekszik az államtól kapott támogatás, részben a támogatott hallgatók után járó normatíva révén, részben a béremelkedésnek köszönhető külön tételekből. Aztán a hallgatói létszám gyarapodásával sokkal több bevételünk keletkezik a külföldi és a magyar nyelvű térítéses képzés révén is. Például hiába kerül nálunk az orvosképzés évi 18 ezer dollárba, ami duplája a környező országokénak, itt egyszerűen jobb a képzés, a diákok valódi betegeket látnak, nem csak bábukon tanulnak. Ez rendkívül szenzitív és nagy versenyt mutató piac! Az összes jelentkezőt most sem tudjuk felvenni a kapacitásunk mennyiségi és minőségi korlátai miatt. Például a külföldi orvoshallgatók képzéséhez angolul jól beszélő oktatókra, beteganyagra, gyakorlóhelyre van szükség. Ha ez utóbbi a Kenézy-integrációval és más megyei kórházakkal való megállapodásokkal meg is oldódik, az előbb említett szakember-igény még nem feltétlenül. Azt gondolom, az egyetem most olyan stádiumban van, amikor mély levegőt kell venni és jól megfontolni a következő évek lépéseit ahelyett, hogy ész nélkül hajszolni kezdjük a növekedést. Több bevételünk származik a cégektől érkező kutatás-fejlesztési megbízásokból is. A nagyságrend érzékeltetésére: az egyetemen zajló gyógyszerkutatások bevétele az elmúlt három évben megháromszorozódott, 400 millió forintról 1,2 milliárdra nőtt – sorolta Bács Zoltán, aki hozzátette: a büdzsé azért is stabil, mert az elmúlt években a költségeik nem növekedtek olyan mértékben, ahogy a bevételek nőttek, illetve javult az intézmény költséghatékonysága is.
A felsőoktatási-ipari együttműködés fontossága kapcsán a kancellár arról is beszélt az interjúban, hogy a magyar innovációs teljesítmény túlnyomó részét a nagyvállalatok és az egyetemek adják, a kkv-szektor nem eléggé innovatív, ezért félő, hogy nagyon le fog maradni.
- Fejlődniük kell annak felismerésében, hogy milyen ötletekkel versenyezhetnek, milyen problémát oldhatnának meg innovációval, hogyan válhatnak egy nagy cég partnereivé. Az egyetem segíteni szeretne nekik ebben. Az új Innovációs Ökoszisztéma Központ létrehozásával pont az volt a célunk, hogy az egyetemi „tudásportfóliót”, tehát a piacképes termék kifejleszthetőségével kecsegtető ötleteket hatékonyabban vigyük a piacra. A gyógyítástól, a műszaki fejlesztésen, a funkcionális élelmiszergyártáson keresztül a gyógyszerfejlesztésig számos területen gondolkodunk innovációban. A lényeg az, hogy önmagában a jó ötletek, akár levédett szabadalmak sem elegendőek, kell egy széles nemzetközi kapcsolati hálózattal bíró közeg is, amelyen keresztül a startupok megtalálhatják a befektetőket. Tapasztalt szakembereink szerint átlagosan 18 hónap kell ahhoz, hogy egy csoport egy ötletből piacra léphessen, ennek bemutatására olyan maximum 4 perces prezentációt készítsen, ami alapján a befektetők eldönthetik, hogy tetszik-e vagy sem. Ennek az egésznek a kultúrája Magyarországon még nem alakult ki, de ha nem kezdjük el, akkor nem is fog. A rektorral és a dékánok közreműködésével egy olyan új utat járunk, amely néhány éven belül reményeim szerint ezen a téren mintaértékű lesz. Háromszintű rendszert építünk fel, az idén komoly, több száz millió forintos alapot hozunk létre az egyetemi tudásra épülő ipari kezdeményezések támogatására. Ha ezeknek a harmada induló vállalkozássá képes válni, azt nagy eredménynek tartanánk. Külföldön azt láttuk, fontos, hogy a különböző kezdeményezések résztvevői sokat találkozzanak, érintkezzenek, így kölcsönösen inspirálódhatnak. Ezért a Nagyerdei körúti volt bölcsődénk és a botanikus kerti obszervatórium épületét ehhez kapcsolódó közösségi térré alakítjuk át, aztán az igazi cél az egyetemi ipari parkban egy innovációs és inkubátor központ létrehozása, ami már valódi piaci lábat jelentene a „keltetőből” kikerülő induló vállalkozásoknak – magyarázta a kancellár.
A Debreceni Egyetem sport- és közösségfejlesztés területén végzett munkája nyomán Bács Zoltán rámutatott, hogy a Sporttudományi Koordinációs Intézet megalapítása és a megfelelő oktatók „leigazolása” létfontosságú a sporttudományos háttér megteremtésében.
- Nem véletlen, hogy nem külön kart hoztunk létre a sportra, hanem egy egyeztetésben, összehangolásban fontos szervezetet. Nyolc karon zajlik ugyanis sportot érintő munka, és ha egy kar alá akarnánk rendezni a sporttudományi képzéseket, tevékenységeket az korlátozná az együttműködést és szűkítené a széles körű érintettséget. Ebből is kitűnik a sport multidiszciplináris, azaz a legkülönbözőbb területet érintő, átívelő jellege. Az anyagi megtérülés? Nem minden mérhető közvetlenül, különösen ott, ahol úgynevezett harmadik missziós feladataink is vannak. Vannak kiadásaink és vannak bevételeink, utóbbiak remélhetőleg fedezik az előbbieket, de a megtérülés nemcsak anyagi természetű ezen a területen, hanem társadalmi jelentőségű, nem is fejezhető ki pénzben szerintem. A közösségfejlesztés? Az szerintem egyszerűen jó dolog és szükséges is, a mai világban különösen az! Ezért próbálok ebben is tenni valamit, szerencsére nem egyedül, hisz ez egy jó egyetem! – jelentette ki a kancellár.
A teljes beszélgetés elolvasható a Hajdú-bihari Napló 2017. február 20-ai számában, illetve a Haon.hu weboldalon.
Sajtóiroda
Többek között a túl gyors növekedés veszélyéről, a felsőoktatási-ipari együttműködés fontosságáról és a kkv-k bevonásáról beszélt a Hajdú-bihari Naplónak adott interjúban Bács Zoltán, a Debreceni Egyetem kancellárja.
