Lehet-e úgy a klímaváltozás ellen küzdeni, hogy komoly bűncselekménnyé nyilvánítunk olyan súlyos környezeti károkkal járó tevékenységeket, mint például a levegő, a talaj, vagy a vizek szennyezése, az erdőírtás, a nagy mennyiségű hulladék illegális lerakása, az erősen mérgező anyagok előállítása, illetve az azokkal történő kereskedelmet? Az ezekre a kérdésekre adott határozott jogi válaszok, szankciók mennyire lehetnek hatékonyak? Visszatarthatják-e az elkövetőket? Ezeket a kérdéseket tette fel a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar (DE ÁJK), valamint a Magyar Tudományos Akadémia DAB Jogi Munkabizottsága közös programján a kar Jogbölcseleti és Jogszociológiai Tanszék adjunktusa, Ficsor Krisztina.
– Sajnos aktuális és súlyos probléma manapság a klímaváltozás, melynek hatásait a bőrünkön érezzük. A jogtudományban vizsgáljuk, hogy – akár büntetőjogi szabályozással – miként tudunk ez ellen a jelenség ellen küzdeni, hogyan lehet a jogszabályi keretekkel védeni a környezetet – fogalmazott Ficsor Krisztina.
Az adjunktus szerint azért nehéz a büntetőjog eszközeivel a globális felmelegedéssel szembeszállni, mert – ugyan kis mértékben, de – nagyon sok olyan cselekedetünk, ami káros hatással van a természetre, a hétköznapi életünk szerves része, például autót vezetünk, kemikáliák segítségével előállított élelmiszereket fogyasztunk, szennyező gyárakban készült ruhákat hordunk. Jogi szempontból bonyolult ezekben megállapítani, hogy ki a felelős és ki az áldozat, illetve kit, milyen felelősség terhel.
Ficsor Krisztina kiemelte, hogy a klímahelyzet vártnál gyorsabb romlása miatt az Európai Unió a közelmúltban felülvizsgálta azt a 2008-ban elfogadott irányelvét, ami a környezet büntetőjogi védelméről szól.
– Arra jutottak, hogy a tagállamoknak nem sikerült megfelelni ezeknek az elvásároknak. Az ilyen esetekben indított nyomozati, vádemelési eljárások száma nagyon alacsony, és a legtöbbször csekély összegű, nem elrettentő szankciókat alkalmaznak. Ezért egy új, jóval szigorúbb irányelvet akarnak megfogalmazni. Kétséges, hogy ez jelenti-e a megoldást – vélekedett a DE ÁJK adjunktusa.
Az Indonéziából online bejelentkező Dodik Setiawan Nur Heriyanto, az Universitas Islam Indonesia oktatója – a DE ÁJK korábbi PhD-hallgatója – egy decemberben Yogjakartában a témáról szóló nemzetközi konferencia tapasztalatait foglalta össze.
Felidézte: az indonéz kormány arra törekszik, hogy fejlessze, iparosítsa az országot, csakhogy ez a környezet pusztításával, szennyezéssel jár. A 2000-es évek elejétől Indonéziát egészen a közelmúltig a világ öt legnagyobb esőerdőírtó országa között tartották számon. A felégetett területek helyére elsősorban olajpálmákat ültettek, illetve elkezdték a kőolaj és más értékes nyersanyagok kitermelését is.
– Szerencsére mostanra sikerült a környezet védelmét szolgáló jogszabályokon szigorítani, javulóban van a helyzet, de még mindig hiányos a szabályozás, nehezen találják az egyensúlyt a gazdasági és a környezetvédelmi érdekek között – fejtette ki Dodik Setiawan Nur Heriyanto.
Hangsúlyozta: hasznosak az ilyen kontinenseken átívelő rendezvények, a közös gondolkodás a szükséges környezetvédelmi jogszabályokról, hiszen a klímaváltozás is közös ügyünk.
Sajtóiroda - OCs
