Két olimpián is részt vett a sportlövő Dávid Krisztina, akiről nem is gondolnánk, hogy a sikerei mögött milyen súlyos élettörténet és mennyi küzdés van. A sportlövő a Debreceni Egyetem Olimpiai Akadémia sorozatának előadásán beszélt minderről.
Dávid Krisztina 1975-ben született Szegeden, mint fogalmazott, egyszerű munkáscsaládban. Hatéves volt, amikor egy szívműtét során egy orvosi műhiba következtében deréktól lefele lebénult. Elárulta, a környezete sokkal nehezebben dolgozta fel a traumát, mint ő. Édesanyja például csak akkor tudott „beletörődni” a történtekbe, amikor Krisztina Budapestre költözött, munkát és lakást szerzett, és bizonyossá vált számára is, hogy a fiatal nő egyedül is el tudja látni magát.
Közgazdászként és élelmiszeripari mérnökként diplomázott, jelenleg pedig informatikával foglalkozik – mondta el magáról a paralimpikon a Debreceni Egyetem Mentálhigiénés és Esélyegyenlőségi Központja, a Sportgazdasági és -menedzsment Tanszék, a Sporttudományi Intézet és a Magyar Olimpiai Bizottság közös rendezvényén. Dávid Krisztina elmesélte azt is, hogy a lövészettel csak felnőttként kezdett el foglalkozni, de a sport már az elejétől magával ragadta, és menet közben figyeltek fel a tehetségére. 2010-ben már kerettag lett a paralimpiai válogatottban, ahhoz azonban, hogy esélyt szerezzen a londoni paralimpiai részvételre, előbb a Sydney-ben megrendezett világkupán kellett kvalifikáltatnia magát. Ezt azonban önerőből kellett finanszíroznia.
- Teljesen ismeretlen embereknek köszönhetem, hogy ott lehettem a világkupán, több százezer forintot gyűjtöttek nekem össze. A versenyen végül jogot szereztem arra, hogy ott lehessek Londonban 2012-ben. Ez a mértékű önzetlenség akkoriban rengeteg erőt adott nekem – idézte fel a sportlövő.
Élete első paralimpiáján a kilencedik helyen végzett Dávid Krisztina, ami után csalódottságot érzett. Úgy fogalmazott: még nem volt elég érett egy ilyen kaliberű megmérettetéshez, ugyanis nagyon hamar ért el egy magas színvonalat, de a szükséges versenyrutinja még nem volt meg.
2015-ben azonban újabb szívműtéten esett át paralimpikon, ami előhozta gyermekkori rossz emlékeit. Ráadásul pacemakert is be kellett ültetni a testébe az orvosoknak, ami a lövészet szabályai szerint tiltott, így kérdéses volt, tudja-e folytatni a profi sportkarrierjét. Végül az akadályok elhárultak, sikerült engedélyeztetni az eszközt, így Krisztinának nem kellett feladnia a lövészetet. A műtét által előidézett korábbi traumák miatt viszont sokáig járt pszichoterápiára, a sportpiszcihológiával pedig még mindig foglalkozik. Sőt: tervezi, hogy újra iskolapadba ül, most jelentkezett egy fővárosi egyetem pszichológia szakára.
Ilyen előzmények után különösen nagy eredménynek tartja, hogy Rióban már az 5. helyen végzett – alig másfél évvel az aortaműtétje után.
- Szerencsére van rá lehetőség, hogy az épekkel együtt versenyezhessek. Nemrég egy fontos, országos bajnokságon „trollkodtam” így, amit megnyertem. Persze a nemzetközi versenyre nem juthattam tovább a szabályok miatt, de nagyon jó érzés volt – mondta nevetve Dávid Krisztina.
Magáról a sportról kiderült, hogy a paralövészetben is ugyanazok a szabályok, mint az épeknél, ugyanolyan táblára lőnek. A székben ülő lövőknek azonban sokkal nehezebb a dolguk, hiszen alacsonyabbról lőnek felfelé, ami megterhelő a vállaknak, ráadásul a törzs stabilitását is nagyobb izommunkával kell biztosítani, mint állva.
Elárulta azt is: gyakran okoz nehézséget az, hogy az edzők nincsenek mindig felkészülve, hogyan is kell dolgozni egy parasportolóval, így nem ritka, hogy gyakorlatilag „egymás bőrén” tapasztalják meg, milyen a közös munka, illetve hogyan is lenne érdemes edzeni. A jövőt tekintve bizakodó: úgy érzi, még 2-3 olimpiai ciklus van benne, így azon dolgozik, hogy a következő, 2020-as játékokon is képviselhesse hazánkat.
Sajtóiroda - SBD
